Kitartó, hősies küzdelem 1970-ben

A 130 évvel ezelőtti rettenetes szerdára emlékezve cikksorozatunkban fölvillantjuk a szegediek szerelmetes viszonyát és heroikus küzdelmét folyójukkal. Mert a szegedi árvizek krónikája a város újjászületéseinek története is.

Az 1879. március 12-én Szegedre zúduló ár hatására lett nemzeti üggyé a Tisza szabályozása. A századfordulóra a folyó kanyarulatainak levágásával a Tiszabecs alatti szakasz 40 százalékkal lett rövidebb. A Tisza-völgyből több mint 3 millió holdnyi területet ármentesítettek a 2700 ezer kilométer hosszú gátrendszerrel.

Hisztis folyónk

Az itteni töltéseknek vaskosabbnak, erősebbnek kell lenniük, mint a Duna mellettieknek, mert a Tisza vízállása magasabb, és az árhullámai is hosszabb idő alatt vonulnak le.

Majd felfalta a Tisza Szegedet 1970 tavaszán.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
A gátak közé zárt szőke Tisza egyre „hisztisebb", árvizei egyre magasabbak. Szegednél katasztrófát okozott 1879-ben a 806 centis víz, de két év múlva már 845, 1919-ben 916, 1932-ben 923 centiméterig magasodott a víztömeg.

Fogadalomból védelem

Fogadalmat tettek az 1879. évi árvíztől megmenekült szegedi polgárok: nem engedik, hogy a várost még egyszer „a Víz" pusztítsa. Ebből az elhatározásból született a Szeged jelképévé lett fogadalmi templom, de az akkoriban fölhúzott, aztán a növekvő árhullámokat követően többször is megerősített partfal, illetve a palotás világvárosként újjászülető Szegedet óvó körtöltés is. Biztonságban érezték magukat, megnyugodtak a szegediek: az 1932-es rekordot követően 37 évig visszafogottnak bizonyult szerelmetes folyójuk. Ám 1970-ben minden addigi csúcsot megdöntött a szeszélyes szőke Tisza.

Tudósítások a gátakról

„Katasztrófahelyzetben vigyázni kell a szavak súlyára, s akkor minden szó egy lapát föld lehetett a gátakon, vagy egy nagy temetkezésen" – írja Sz. Simon István, lapunk egykori főszerkesztője. Egyike volt azoknak a munkatársainknak, akik 1970 márciusa és júniusa között tudósítottak „a Víz" elleni harcról, a gátakról. „Felülről is megnézhette a tengert a vízügy repülőgépéről", de csak az 1979-ben a nagyárvíz centenáriumára kiadott – Nagy vizek krónikása című – könyvecskéjében árulta el: „a veszély messze nagyobb volt, mint azt az újságolvasó ember elképzelhette".

Hirtelen tört az országra az 1970. évi Tisza-völgyi áradás. Északon pusztított, lejjebb pedig a Körösök és a Maros hizlalta veszedelmessé a Tiszát. Páratlanul magas és tartós árvizes évként írta be magát 1970 a szegedi históriába. Hiszen itt 800 centimétert meghaladó áradásra nem volt példa az 1942 és 1962 közötti két évtizedben. Ezzel szemben 70-ben 66 napon át ilyen magasságban tornyosult a víz. Sőt: 40 napig 850, 23 napig 900, 15 napig 920, két és fél napig pedig 950 centimétert meghaladó víztömeget kellett megtartania a védelmi rendszernek.
„Kapkodásnak, félelemnek nyoma sincs... A gáton megértem a város nyugalmát – írta Zsigmondi Mária. – A gátat a katonaság építi és őrzi. Elszántan dolgoznak, ugyanakkor valami derűs nyugalommal: hiszik, hogy Szegedet meg tudják védeni."

Somogyi Károlyné fenti, 1970-ben készült felvételén: Czinege Lajos honvédelmi miniszter árvízi szemleútján, a szegedi Tisza-parton.
Víz, víz, víz... – amerre a szem ellátott Szeged környékén. Egy emberként figyelt az itteni hősökre az ország. „Itt könnyűbúvárok félórás váltással időznek a vízben, amely melegszik, már tizenegy fokos. Mióta csinálják ezt? Hatodik napja, tizedik napja. Mennyit kapnak érte? Nem értik... – meséli Cseres Tibor. – Mégis, miért csinálják? Nem értik a kérdést."

Árvízi krónika címmel különkiadást jelentetett meg a Délmagyarország 1970 júniusában. Legyőzzük a nehézségeket címmel közöltük az írást, amelyből kiderül: Kádár János június 23-án és 24-én volt Szeged vendége. Az MSZMP első embere kijelentette: „A párt és a nép egyesített ereje legyőzi a nehézségeket."

Katonák, búvárok csatája

„Magyarország ezt a háborút megnyerte – jelenti ki Illyés Gyula író.
– Kellett hozzá erőfeszítés, tudás, akarat; kellett hozzá áldozat is... De volt még egy csatanyerés. A belső bizalomé. Annak az érzete, hogy ha a küzdelem tovább folyik, az egész ország odaáll; minél többet áldozva, annál egységesebben..."

Május 21-éről 22-ére virradó éjjel Makó és néhány környező község lakosságát kitelepítették – a 40 ezer árvízkárosultat Hódmezővásárhelyen és Szentesen befogadták. A tornatermekből rögtönzött szállásokon terjedt az anekdota: mikor a makói tanácselnöktől a soproni azt kérdezte, miben segíthet, a hagyma fővárosának első embere azt válaszolta: „Küldhetne egy hegyet..."

Csongrád megyében 3520 ház ment tönkre, a magánépületekben 200 millió forintnál is nagyobb kár keletkezett. S fontos döntés is született: Szegednél fel kell készülni egy, az 1970. évinél is magasabb és tartósabb árvíz kivédésére.

Napok és centiméterek

1970. április 9.: Megkezdődött az őrködés a gátakon kezdetben 500 ember részvételével. A vízállás: 758 centiméter – közel a 800 centiméteres magasságtól életbe lépő harmadfokú készültségi szinthez.

Április 21.: A vízszint 12 centivel marad alatta az 1941. május 12-i árhullámrekordnak 831 centis értékével. A belvíz miatt 195 családot kitelepítettek, 87 lakás megsemmisült.

Április 23.: A Tisza 843 centiméterrel tetőzött, majd az alsó szakaszán megállt az áradás.

Május 20.: A Maros hulláma elérte a Tiszát, így a megerősített töltéseknek több mint 890-895 centiméteres vízszinttel kellett megbirkózniuk. A borúlátóbbak 980 cm-es vízállást is jósoltak.

Június 2.: A Tisza 961 centinél nem nőtt tovább. Az apadás is elindult.

Június 10.: A Tisza vize 883 centiméternél nem apadt tovább – a Körös jelentette az új veszélyt.

Június 18.: A Tisza 924 centisre nőtt, majd apadt.

Emlékezés

Korabeli fotográfiák, újságtudósítások teszik elképzelhetővé az 1879-es szegedi árvíz pusztítását a Somogyi-könyvtár „A hajnal nem találta többé..." kiállításán. A katasztrófa 130. évfordulója alkalmából ma 8-tól 12 óráig iskolai csoportok vetélkedőjét tartják a különböző árvízi helyszíneken. A Klauzál téren 14 órakor Solymos László alpolgármester nyitja meg Az Árvíz és újjáépítés című fotókiállítást. 15 órakor interaktív vetélkedő; 17 órától a Petőfitelepi Szépkorúak Népdalkör és a Sárgarózsa Népdalkör közös műsora; 17 óra 30 perctől Boka Gábor utcaszínháza kezdődik. 18 óra 30 perctől a deszki Bánát Együttes; 19 órától a Hóra Színház táncműsora.