Szeged és környéke

2009.05.15. 20:51

Inárcs, a szegediek törzshelye

Inárcs. Egy Pest megyei település. A Csongrád megyei utazók törzshelye a község melletti autóspihenő. Rég nem látott ismerősök találkoznak legtöbbször kávézás közben. Külföldön elképzelhetetlen, hogy egy autós a célállomás (történetünkben ez Budapest) előtt 35 kilométerre megálljon pihenni. Mi viszont megállunk, mert az inárcsi pihenő a kedvencünk.

Süli Róbert

„Tizenöt perc, petdeszet minuta, a románoknak meg fordítsa le valaki!" – szól az M5-ös autópálya 35 kilométerkövénél, az inárcsi autóspihenőben, a Vénusz 1 panzió előtt Dobozi Iván, a Pick kézicsapatának technikai vezetője. „Tudom tizenöt perc!" – válaszol mindig magyarul, Adrian Petrea, a román válogatott átlövő. Érti ő, hogy ennyi ideje van „pogacsicut", vagy éppen szendvicset enni. A csapat pedig megy, megrohamozza a pultot.

Őszintén tegye fel a kezét az, aki még egyszer sem állt meg Budapest felé haladva Inárcsnál egy kávéra, egy üdítőre, vagy éppen egy hatalmas rántott húsos szendvicsre, ami a fotocellás ajtón is alig fér ki?

– A pickes fiúk tényleg törzsvendégek – kezdte a beszélgetést Birizdó Ibolya, az inárcsi panzió üzletvezetője –, szeretnek hozzánk bejönni, a dabasi panzióban már aludtak is srácok. Nyilvánvaló én nem ismerek minden betérő vendégek, de azt én is tapasztalom, hogy sokan köszönnek egymásnak, és hallom, hogy mondják: „De régen láttalak!" Örülök annak, hogy a Csongrád megyeiek számára törzshelynek számítunk, bízom benne, hogy ez az elvégzett munkánknak is szól.

Az inárcsi Vénusz panzióban sokszor rég nem látott ismerősök találkoznak. Fotó: DM/DV

Az inárcsi Vénusz panzióban sokszor rég nem látott ismerősök találkoznak.
Fotó: DM/DV

Vérbeli randihely az inárcsi panzió. Pedig 35 kilométerre vagyunk már Budapesttől, és hasonló távolságra Ferihegytől. Mégis a legtöbb Csongrád megyei autós megáll egy pihenőre, lassít, majd kiszáll, megpihen.

– Ez Németországban jóformán elképzelhetetlen – folytatta a beszélgetést a Dortmundban élő Cs. Tóth Mariann –, egy német csak akkor áll meg, ha tankolnia kell, de azt is úgy, hogy akkor megebédel, és elintézi ügyes-bajos dolgait. Egy kávéért elképzelhetetlen, hogy a végcél előtt néhány kilométerre, jóformán csak 100 kilométert megtéve megpihenjen.

Mi már csak ilyenek vagyunk. Inárcs az Inárcs (1263-ban alapították a községet, már a középkorban út vezetett itt Szeged felé), mi akkor is megállunk. Megáll a Szeged Beton férfi vízilabdacsapata, de megáll még Vajda Attila olimpiai bajnok kenus is, de a fővárosban tárgyaló üzletember, vagy éppen egyszerű munkás, s az iskolai csoport is.



– Amikor kint dolgoztam Angliában – mesélt a szigetországi élményeiről Héger Krisztián, aki jelenleg a Gellért Szabadidőközpont munkatársa –, akkor nemegyszer kocsiba szálltunk, mert Londonon kívül kaptunk munkát. Angol főnökünk volt, aki csak a célállomáson állt meg. Pedig volt olyan, hogy 300 kilométert is mentünk, nem volt útközben kávézás. Érdekes, hogy amikor Ferihegyről indultam Angliába, akkor Inárcsnál mi is megálltunk egy kávéra.

Kollégáimat is faggattam arról, hogy ők megállnak-e? Jelentem 92 százalékos lett a mutató, ilyen százalékban fékeznek DM-es újságíróink, ha meglátják a táblát (Inárcsi pihenő) az M5-ösön. Akadt olyan, aki azt mondta, hogy ötből négyszer tuti, hogy bemegy.

És mi, Csongrád megyeiek tuti, hogy bemegyünk. Bemegyünk holnap, egy hónap múlva, egy év, vagy éppen három év múlna is. Sokszor talán van benne olyan is, na kivel futunk össze. Otthon meg mesélhetünk róla: „Képzeld kivel találkoztam Inárcsnál." Lehet, hogy ez a varázsa a pihenőnek?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!