Szegedi legendák: Kárász uraság kocája

A cikksorozat korábbi részeiből többek között megtudhattuk, hogyan ölte meg Mária Rákóczi katonáját és kiderült, Dugonics András dédnagyanyját is elítélték a legnagyobb szegedi boszorkányperben. A szegedi múlt izgalmas történeteinek felkutatásában Mihály Illés, a Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofot Kft. ügyvezető igazgatója segít minket.

Mihály Illéssel ezúttal a Klauzál téren találkoztunk, Szeged egyik legnyüzsgőbb legtöbbet megélt pontján. Az események, amelyekről ebben a cikkben szó lesz, szinte mind itt játszódtak abban a korban, amikor ezt a teret még nem választották el épületek a mai Széchenyi tértől. Itt állt a Kárász család háza, amely nagy szegedi famíliáról a sétálóutca is a nevét kapta.

A család első tagja, aki már ezt a nevet viselte, Kárász Miklós volt, aki a felvidékről érkezett a városba az 1739-ben, 24 éves korában. A fiatal jogász igen ügyesen nősült, hiszen a főbíró lányát vette el, így hamarosan főjegyző és szabályellenesen tanácsnoka is lett, majd 1760-ban megyei alispánná nevezték ki. Miután apósa pénzén, Grassalkovich Antal kamarai elnökkel összejátszva, megszerezte a horgosi pusztákat, igen vagyonos földesúrrá vált. Később megalapította Horgost, ahol kastélyt is építtetett.

– Hogy milyen gazdag és nagy hatalmú ember volt Kárász Miklós, egy korabeli újságíró cikkéből tudjuk. Móricz Pál – akit egyébként a névrokonságnál több nem köt Móricz Zsigmondhoz – Kárász uraság kocája címmel írt egy cikket egy különös esetről, amely a Kárász-birtokon történt – meséli Mihály Illés.

A történet szerint Kárász Miklósnak volt egy szívének nagyon kedves disznója. Amikor az úr a birtokra látogatott, mindig kényeztette, simogatta, vakargatta kedvenc állatát, ám egyszer, amikor Kárász uraság a kocáját kereste, azt nem találták sehol. Hiába fogatták fel érte az egész birtokot, az állat nem került meg, nem tudott vele elszámolni a kanász. Igencsak hirtelen ember lévén, Kárász Miklós éktelen haragra gerjedt, helyben agyonverte béresét. Persze a történet itt még nem ért véget, hiszen a koca másnap előjött kilenc kismalacával. Csak elrejtőzött az állat, mert fialni készült. Hozzá kell tenni azonban, hogy egyes források szerint a földesúr pallos jogával élve felakasztatta a kanászt - mondja Mihály Illés.

A nagy hatalmú urat, Kárász Miklóst, aki saját béresét akár agyon is verhette, mardosni kezdte a bűntudat. Végül ok nélkül agyonütött kanásza emlékére egy Szentháromság-szobrot emeltetett a Kárász-ház elé. Valahol azon a területen állhatott, amelyen most a Kígyó Patika épülete magasodik.

Géza úrfi nagy bajt csinál

Az első Kárásznak, Kárász Miklósnak unokája volt Kárász Benjámin, aki azzal dicsekedhetett, hogy maga a császár aludt a házában.

Úgy esett, hogy nyolc évvel a szabadságharc leverése után Ferenc József és Sisi, azaz a császárné Magyarországi látogatásuk során Szegedre jöttek. – A még mindig feszült hangulat és a környéken garázdálkodó betyárok, többek között Rózsa Sándor csapatai miatt, valószínűleg komoly kísérettel érkezhetett a császár és a császárné, de egyetlen fogadó sem volt a városban, amely megfelelt volna az igényeiknek, így a város úgy döntött, hogy a leggazdagabb szegedi polgár, Kárász Benjámin lássa vendégül a párt.

Benjáminnak volt egy a császárnéval egyidős fia, Géza úrfi, aki városszerte híres volt kicsapongó életmódjáról. Azt beszélték, néha hetekig elő sem jött a bordélyházakból. Amikor a császár Szegedre érkezett, Géza úrfit már napok óta nem látta senki, így az ő lakosztályát alakították át a nemes vendégek számára. Mikor azonban Ferenc József nyugalomra tért feleségével, az ifjú Kárász igencsak kapatosan hazaérkezett. Géza úrfi már a kapuban rácsodálkozhatott az őrt álló osztrák katonákra, de a baj csak odabent történt meg. Amikor az ifjú rádöbbent, hogy szobájában alszik a császár, iszonyú ordítozásba kezdett, bárhogy is csitították a szolgálók.
– Ki engedte a szobámba ezt az osztrák bitangot? – így kiabált. Az ordítozást édesapja, Kárász Benjámin szerencsére hamarabb hallotta meg a császárnál, és saját lakosztályából kirohanva többed magával azonnal fiára vetette magát. Géza úrfit lefogták, száját befogták, és a fészerbe cipelték, ahol megkötözve töltötte az éjszakát. Szerencséje volt, mert csak egyet kellett a fészerben aludnia, hiszen a császár és a császárné másnap szomorú hírt kapott: Zsófia lányuk megbetegedett, így azonnal elhagyták Szegedet.

– A Kárász-vagyon egyébként Géza úrfi életmódján úszott el. Italra, kártyára és nőkre költötte az elődök által gyűjtögetett tőkét. Végül mindössze annyi vagyona maradt, amennyit a ruhái értek, amelyekben beköltözött a szegényházba 1905-ben – foglalja össze a nagy szegedi család végét Mihály Illés.