Szeged és környéke

2010.01.27. 17:46

Moderálni nem öröm, de muszáj

Szeged - Ki a fórumok leggyűlöltebb tagja? Hát persze: a moderátor. Ő a szabad gondolkodás, a párbeszéd, hovatovább a sajtószabadság legnagyobb ellensége. Legalábbis sokan ezt gondolják róla. Gyűlöljük, de mi lenne velünk nélküle?

Bálint Csaba

Aki néha-néha benéz egy fórumra, láthatja, hogy a moderálatlan párbeszédek mivé válnak. Adok-kapok, anyázás, élvezhetetlen zaj képződik az oldalon, ahol a releváns, témába vágó, esetleg hasznos hozzászólások elvesznek a személyeskedések, offtopik tengerében. Egy moderált fórum azonban egy-egy témában sokat segíthet az érdeklődőnek, és szórakoztató is lehet. A szolgáltatók többsége, ezt talán nyugodtan kijelenthetjük, leszokott már arról, hogy a kommenteket szűretlenül engedje be az oldalára. Egy arctalan, névtelen moderátor szinte minden fórum felett őrködik. Mit lehet tenni, ezt a munkát is el kell végeznie valakinek.

Megkerestük azt az embert, aki többek között a delmagyar.hu kommentelői után „takarít", ám moderátorunk csak nagyon szűkszavúan nyilatkozott. Mint mondta: nem szeretné kitenni magát a támadásoknak, amelyekkel az olvasók részéről számolhat. Nem ez az első állása moderátorként. Korábban a szon.hu, boon.hu, haon.hu és mon.hu oldalain tartott rendet, a delmagyar.hu-n fél éve lát el moderátori feladatokat. Ismeretlen munkatársunk munkanapjain minden hozzászólást elolvas, és azokat a jelentéseket is átnézi, amelyeket az olvasók küldenek neki. Csak e-mailben több mint 38 ezer jelentés érkezett hozzá hat hónap alatt. Annyit még elárult, hogy általában a kommentek 10–15 százalékát tünteti el, de ez attól is függ, hogy milyen témáról van szó egy-egy cikkben.

Amikor a főnök takarít

Hogy a moderálás lélektanát kicsit jobban megismerjük, olyan oldalak gazdáihoz fordultunk, amelyek, bár nem tartoznak a hagyományos értelemben vett sajtóhoz, mégis hasonló szerepet játszanak az interneten. A legnépszerűbb magyar blogokon egy jobb napon legalább annyian megfordulnak, mint a kisebb portálokon. A különbség annyi, hogy a bloggerek többsége kénytelen maga szűrni a hozzászólásokat, hiszen pénzt egy eleve nullás vállalkozásba, amilyen a blogírás is, kár beletölteni. Egy moderátort egyetlen blogger sem fizetne, így maguknak kell eltakarítani a „szemetet".

Moderálj és éld túl a hülyéket.
Az autózz! blog szerzője, SilentSound szerint a moderálás elkerülhetetlen, mert hülyék mindenütt vannak. A blogger azt mondja, nála többnyire figyelmeztetés előzi meg a törlést és a tiltást is. Amiért viszont „harap", az a politikai, vallási, etnikai csoportok elleni uszítás, a személyeskedés és persze a spam. SilentSound az autózz! blogban a kicsit erősebb anyázásokat még bent hagyja, persze, ha nem egymással vannak elfoglalva a kommentezők, azt mondja, az még belefér a laza légkörbe, de nem hagyja hogy eluralkodjanak az indulatok.

– Nagyon sokat hozzá tesznek a tartalomhoz a kommentek, annak ellenére, hogy átlagosan az olvasók 0,5–1 százaléka fűz csak hozzá valamit az adott poszthoz. A jó komment nem egymondatos, de nem is novella, a témához kapcsolódik, lényegre törő, valamint vagy a posztra, vagy egy hozzá kötődő kommentre reagál, értelmesen, vállalható helyesírással – ecseteli a hozzászólások jelentőségét a blogger, aki hozzáteszi, hogy ha egy-egy autós történetnek, ami a blogjára kerül, van cigány szereplője, akkor előre tudja, hogy sok moderálnivalója lesz.

Zoli vagyok és moderálok

Az idei Goldenblog verseny énblog kategóriájának győztese Zoli, aki a zolivagyok blog boldog tulajdonosa, és moderálásban nem ismer tréfát. A kemény moderálásnak meg is van az eredménye, hiszen a visszaeső szabálytalankodók megszokták, hogy ha túllőnek a célon, úgysem jelenik meg a hozzászólásuk, így egyre kevesebb a munka a kommentekkel – mondta el kérdéseinkre Zoli.

– Nem tűröm az egymondatos, indok nélküli fikázást (pl. „én ilyen szar bejegyzést még sosem olvastam"), a személyeskedést. Nem fogok azért működtetni egy felületet, hogy azon a nekem szánt sértéseket fogadjam. A direkt pártpolitikai reklám mindig moderálás alá esik a blogon. Kitiltás a rosszhiszeműeknek jár – azoknak, akik ismerik a szabályokat, de mégis bele akartak rondítani a blogba. Van egyébként egy egyszerű tesztem: ha az adott szöveget valaki élőszóban adná nekem elő, és válaszul betörném az orrát, akkor nyilvánvalóan nem a blogra való – avat be az alapelveibe a blogger.

Nem tűröm az egymondatos, indok nélküli fikázást.
– Nem csak szórakoztatnak, de orientálnak is a hozzászólások, én a blogot legalább annyira az olvasóknak, mint saját magamnak írom. Alapvetően meghatározza a tartalmat, ugyanis ez egy beszélgetés, ahol elmondom, hogy mit gondolok, mi történt velem, a többiek meg hozzáteszik a magukét. Azt nem tudom, hogy milyen nagyságrendű „tömeg" gyűlöl, de ezzel csak egyet lehet tenni: ignorálni. Kitörölni a kommentet, letiltani a kommentelőt, olvasatlanul kitörölni, eleve a kukába irányítani a leveleit. Neki az a legrosszabb, ha „nincs", ha nem is létezik számomra. A beszólások skálája széles, leggyakrabban azt kérik számon, hogy miféle diktatúra az, ahol nem engedem meg, hogy az olvasóim előtt küldjenek el az anyámba. Akkor sérülne a szólásszabadság, ha nem lenne lehetősége saját blogot indítani – de e tekintetben teljes a fegyverzetegyenlőség, ugyanúgy, ugyanolyan felülethez juthat, mint az enyém. Ott írja le, amit mondani akar. Ha én mondjuk holnap írnék a HVG-nek, hogy maguk mind gusztustalanul túrják az orrukat, és döglött macskából főznek pörköltet, akkor vajon azt kötelesek lennének leközölni az olvasói levelek között? Nem hiszem.

Címkék#Szeged#blog

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!