Szeged és környéke

2014.01.09. 20:34

Aki szerelmi csalódás miatt lett balett-táncos

Szeged - Rendhagyó pályafutás Hegedűs Tamásé: a Szegedi Kortárs Balett új tagja nem gyerekkorában, hanem már felnőttként kezdett táncolni; hulladékgazdálkodási diplomáját tette félre a művészi pályáért. Pénteken és szombaton Juronics Tamás legújabb produkciójában, a Rítusban láthatja a közönség a kisszínházban.

Munkatársunktól

– Nem szokványosan indult a pályám, azaz nem gyerekként, hanem mondhatni felnőtt fejjel kezdtem táncolni. Közlekedési szakközépiskolába jártam, majd hulladékgazdálkodási technológusként diplomáztam a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Egy szerelmi csalódás után döntöttem úgy: elmegyek táncolni. Amikor elkezdtem, rájöttem, hogy a szorgalmam és a kitartásom is megvan hozzá. Ráadásul korábban hat évig egy zenekarban doboltam, így a jó ritmusérzék sem hiányzott a tánchoz. Egy évvel azután, hogy táncolni kezdtem, a debreceni balettegyüttes tagjaként megismerkedtem a kiváló táncművésszel, Linda Schneiderovával, aki felajánlotta, hogy segít nekem rendesen megtanulni ezt a szakmát. Javaslatára kimentem Prágába, az ottani tánckonzervatóriumba. Két évet töltöttem ott, elsajátítottam a balettművészet alapjait, jól megtanultam csehül és angolul is. 2008-ban jöttem haza, azon a nyáron ismerkedtem meg Budapesten a mai modern kortárs tánc egyik nagy mesterével, Földi Bélával. Tanítványaként bekerültem a társulatába, ahol megtanulhattam a modern tánc sajátos nyelvezetét. Négy év múltán a szabadúszást választottam, dolgoztam Frenák Pállal, valamint a Szegedről indult Fodor Zoltánnal és Nemes Zsófiával is. Amikor tavaly a Szegedi Kortárs Balett próbatáncot hirdetett a MÜPA-ban, jelentkeztem. [namelink name="Juronics Tamás"] látott bennem fantáziát és bizalmat szavazott nekem, így kerültem a társulatba – meséli [namelink name="Hegedűs Tamás"], aki szeptembertől erősíti a szegedi balettegyüttest.

Hegedűs Tamás Juronics Tamás koreográfiájában, a Rítusban. Fotó: Dusha Béla

Hegedűs Tamás Juronics Tamás koreográfiájában, a Rítusban. Fotó: Dusha Béla
– Czár Gergellyel már Debrecenben jó barátok voltunk, most pedig nagy örömömre újra együtt dolgozhatunk. Csetényi Vencelt és Zsadon Flórát is ismertem a Budapest Táncszínházból. Egyébként is pici ez a táncszakma, tudunk egymásról, én is követtem a Szegedi Kortárs Balett produkcióit, tudtam, milyen színvonalon, mennyire profin dolgoznak. Budapesten már több iskolában is tanítottam, de a kiváló társulatért, az itteni lehetőségekért úgy döntöttem, Szegedet választom. Szabadúszóként Budapesten megszoktam, hogy gyorsan kellett beállni egy-egy produkcióba, így itt is fel tudtam venni a feszített munkatempót. Volt olyan futó produkció, amibe úgy kellett beállnom, hogy 8 napom volt arra, hogy tökéletesen megtanuljam a szerepet. Ezek a nehézségek kitartással, szorgalommal, napi jó pár órás próbákkal áthidalhatók. Volt persze olyan nehezebb periódus is, amikor olyan sok volt a tanulnivaló, hogy a tánclépésekről és Tamás instrukcióiról álmodtam. Mindegyik darabjában voltak olyan dolgok, amik nagyon megfogtak. Ha mindenképp ki kell emelnem egy produkciót, akkor a Rítust választanám, mert azt már együtt csináltam a társulattal, a teljes alkotófolyamatnak részese lehettem. A Rítus mellett most készülünk a Carmina Burana és a Stabat Mater budapesti előadásaira is – mondja a 30 éves táncművész, aki csak azt sajnálja, hogy a politikusok sokszor úgy tekintenek a művészetre, mint valami elhanyagolható dologra, szórakoztató attrakcióra.

– Ha üzenhetnék a döntéshozóknak, azt mondanám: a művészet az emberiség lelke, ezért többet kellene vele foglalkozniuk, és jobban meg kellene becsülniük.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!