2015.02.01. 18:47
Ma is veszélyben vagyunk
Kártérítést nem kaptunk, és ma ugyanúgy veszélyben vagyunk, mint 15 éve – így összegezhető a ciánszennyezés tanulsága. A kormánybiztosi iroda akkori szakértője lesújtó képet fest a helyzetről.
A ciánkatasztrófa után a magyar állam 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be. Romániában a vizsgálat azt állapította meg, hogy a bánya működtetőjét, az Aurult terheli a felelősség. A cég azzal védekezett, hogy ami történt, az „előre nem látható körülmények" következménye, így a „szokatlanul nagy havazásé". A román cég anyavállalata, az ausztrál Esmeralda Exploration pedig azzal háborította föl a magyar közvéleményt, hogy szerinte „a károkról szóló beszámolók rendkívül eltúlzottak" voltak. A magyar állam peren kívüli egyezséget javasolt, az Aurul azonban nem válaszolt. Ezek után Magyarország 2001-ben kártérítési pert indított a cég ellen a Fővárosi Bíróságon. Ez vontatottan haladt, az alperes olykor meg sem jelent a tárgyalásokon. Az Aurul átalakult, a Transgold lett az utód, majd ez ellen felszámolási eljárás indult. Megesett, hogy az alperes visszavonta a megbízást az ügyvédjétől, így a per iratainak kézbesítése is gondot okozott. A cég felszámolója sem mindig reagált a levelekre. A bíróság azonban 2006-ban megállapította – és ez a döntés jogerőre is emelkedett –, hogy a Transgold felelős a katasztrófáért, és biztonsági intézkedésekre kötelezte a céget. A magyar államot képviselő Szecskay Ügyvédi Iroda szerint ez a leglényegesebb eredmény, amit sikerült elérni. A következő lépés az lett volna, hogy a kártérítés összegét megállapítsák. A román felszámoló gyorsabb volt: a Transgold csődeljárása még az előtt lezárult, hogy a kártérítés összegszerűségéről jogerős ítélet születhetett volna. A Transgoldot törölték, így alperes hiányában meg kellett szüntetni az eljárást a Fővárosi Bíróságon, 2009. január 27-én.
Az erdélyi Szászavinc helyén kialakított zagytározó. Ide folyik a verespataki rézbányából a szennyezett víz. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
– Ami a jogi befejezést illeti, ahhoz nem tudok mit hozzáfűzni. Azt azonban fontos tudni, hogy tizenöt évvel az eset után sem hárult el a veszély, elvileg bármikor jöhet egy újabb nehézfémszennyezés – mondta [namelink name="Füstös Gábor"], a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda akkori szakértője. – Ezen a helyzeten nem változtatott az sem, hogy Románia időközben csatlakozott az Unióhoz. Nem készült olyan vizsgálat, amely megmondaná, hogy valójában mi is történt, hogyan hatott hosszú távon a Tisza élővilágára, a táplálékláncra, a halakra és az idegenforgalomra a szennyezés. Sok minden másképpen működik ma, mint akkor, de nem tudjuk, hogy a jelenlegi állapot mennyiben a szennyezés következménye. Ezt most már azért kellene tisztázni, mert ha megint jönne egy katasztrófa, megint nem tudnánk, hogyan fogjunk hozzá az elhárításhoz. Hiányzik egy tiszai kutatóintézet, amely jól ismeri és nap mint nap vizsgálja a folyót, meghatározott program alapján. Szóval szerintem nem tanultunk az esetből.
A szintén romániai, verespataki aranybányaprojekt másfél évtizede tartó huzavona után – áll. A Rosia Montana Gold nevű, nagyrészt kanadai tulajdonban lévő cég Európa legnagyobb, cianidos technológiával működő aranybányáját szeretné megnyitni Verespatakon. A környezetvédők Európa-szerte tiltakoznak, az Unió sem támogatja a cianidos bányászatot. A cég hosszú ideje tárgyal az állammal, és tavaly törvénytervezet készült a verespataki aranytartalék kitermeléséről, ezt azonban a képviselőház elutasította. Victor Ponta miniszterelnök azt mondta, ő támogatná a bányanyitást, ha a környezetvédelmi előírásokat betartja a cég. Ám addig szünetel a projekt, amíg „világos politikai akarat nem lesz mögötte". A beruházó most levelet írt Klaus Johannis elnöknek és Victor Ponta kormányfőnek, kilátásba helyezve, hogy ha nem sikerül „békés megoldást" találni a bányanyitásra, nemzetközi bírósághoz fordul. Az eddig megkötött szerződések alapján ugyanis már jó néhány beruházást elvégeztetett a Rosia Montana Gold.
