Szeged és környéke

2015.10.15. 10:54

Erős kezű vezetőt akar majd az uniós polgár?

A nép ma cirkusz helyett focit kap, de a bevándorlókat ugyanúgy utálják, mint az ókori római köztársaság végén. David Engels az unió hanyatlásáról.

Panek Sándor

David Engels a szegedi egyetemen. Fotó: Kuklis István

David Engels a szegedi egyetemen. Fotó: Kuklis István

David Engels, az Université Libre de Bruxelles fiatal ókortörténész professzora néhány éve feltűnést keltő történelmi párhuzammal állt elő Le Déclin (A hanyatlás) című könyvében. A római köztársaság hanyatló időszaka és az Európai Unió jelenlegi válsága zavarba ejtő hasonlóságot mutat. A Kr. előtti 1. századra a romanizáció (lásd: a mai globalizáció) volt jellemző, a köztársaság igyekezett a peremvidékekre eljuttatni a római civilizációt, onnan pedig bevándorlók áradtak a fejlett Rómába.

 

E két folyamat közepette az addig vallott értékek, mint a vallás, a család, a közrend és a szolidaritás lassan felbomlottak, helyüket a bizonytalanság, az idegenek elutasítása és az önzés vette át. A párhuzam azért figyelmeztető, mert a római köztársaság utolsó időszakára a polgárok hajlamosak lettek egyéni szabadságukat is feláldozni, hogy a politikai rendszer erős kézzel megvédje őket.

 

Az eredmény előbb az autokrata, ám a népre hivatkozva kormányzó római principátus, majd maga az augustusi birodalom lett. De, valóban, lesz-e az unióból is birodalom?

Az az elkeseredett és terméktelen próbálkozás, hogy a múlt hagyományos értékeit elvetve az univerzalista eszmékre építsünk új európai identitást, inkább látszik a jelenlegi válság tünetének, mint megoldásának.


David Engels, Le Déclin. La crise de l'Union européenne et la chute de la République romaine (2013)

Az európai liberális értelmiség azt gondolta, mondja David Engels, hogy a nacionalizmusból és a vallási fundamentalizmusból a jövőben legfeljebb folklór lesz, és győznek az egyetemes értékek. Ehelyett egy többpólusú világ jött létre, muzulmán, indiai, brazil, kínai identitásokkal. Az univerzális értéket hangoztató EU válsága eközben a hétköznapi élet majd minden területére kiterjedt. Csak néhány közülük az elidősödés, az önzés “diadala", a munkanélküliség, az eladósodottság, a szociális költségek túlnövése, a nagyvállalatok távozása Európán kívülre, az elnéptelenedés, az megélhetési igazságtalanságok és a külváros probléma.

 

David Engels egyébként meggyőződéses Európa-párti, a belga-német határon született, kétnyelvű közegben felnőtt történész. Íme, a párhuzamai:


  1. A bevándorlás Rómában is idegengyűlöletet váltott ki


David Engels szerint az EU egyetemes befogadási kultúrája következtében egyes fejlett országokban mára már 20 százalék fölött van a bevándorlók aránya. A római  korban ugyanez történt, és akkor is keleti bevándorlással nézett szembe a fejlett Róma. Az eredmény ugyanaz a xenofóbia volt, ami a mostani  Európában tapasztalható. A szállóigéiről ismert Juvenalis éppen a ma ismert sztereotípiákat jegyzi fel a bevándorlókról: a bűnözési hajlamot, a prostitúciót, szokások nem tiszteletét, nyelvhasználatot. Cassius Dio pedig eljut oda, hogy a bevándorlók nem voltak méltók Rómára, és túlságosan sokan is voltak.


2. A rómaiak száma csökkent, a bevándorlóké nőtt


Európában a családi szerkezet nagy változáson ment át a viktoriánus kor óta. A nemek közötti egyenjogúság, a nők munkavállalása és egy sor tényező miatt a családok jóval kevesebb gyereket vállalnak. Eközben a bevándorlók nem európai családmodelljében több gyerek születik. Ugyanígy volt Rómában is. A jólétben a polgárok nem igyekeztek családot alapítani, így csökkenni kezdett a népesség, de azon belül növekedett a bevándorlók aránya. Engels külön hangsúlyozza, hogy mai népességcsökkenést sem a fogamzásgátlás, hanem magatartásbeli változások irányítják – akárcsak a korabelit.


3. Cirkusz és kenyér legyen!


A római lakosság egyre inkább szegényekre és gazdagokra szakadt, a korábbi szolidaritás egyre csökkent. Juvenalis írja a rómaiakról, hogy a nép – panem et circenses - kenyeret és cirkuszt akar. És megkapta, ahogy a mai nép is, annyi különbséggel, hogy ma cirkusz helyett foci jár, hogy fel ne lázadjanak. Már Rómában nagy ideológiai harc volt a szociális támogatásokról. Cicero írja, hogy a gabona ingyenes elosztása a nép között káros a társadalomra, mert aki addig dolgozott, az így ellustul. A szolidaritás helyét az önzés vette át.


4. A globalizáció hozza a bevándorlókat


Davis Engels azt mondja, a globalizáció nem egyirányú folyamat. A nyugati világ terjeszti a saját civilizációját, de a másik irányból elözönlik a boldogulást kereső bevándorlók. A római világ ugyanígy járt: életformái elterjedtek, de ezalatt a legkülönbözőbb hatások érték a bevándorlás révén.


5. A római polgár is híradóban nézte a háborút


Róma is éppen olyan aszimetrikus háborúkat folytatott, mint amilyenekben a mai Nyugat részt vesz. Ellenfeleiket a mai nyugati blokk is eleve terroristának bélyegzi, és ugyanígy tettek a rómaiak a távoli barbárokkal. Maga a háború is olyan távoli volt egy késő köztársaság kori római polgárnak, mint amilyen nekünk magunknak.


6. Erős kezű vezetőt végre!


Mind közül talán a politika és a nép viszonya a legbeszédesebb. A késő római korban a polgárok egyre kevésbé érdeklődtek a politika iránt, emiatt pedig egyre általánosabb lett a populista érvelés. A reformokra egyre nagyobb szükség lett volna, de a nép nem akart reformot, a politika pedig azt mondta, amit a nép szívesen hallott.  Eközben egyre rosszabb lett a közbiztonság, és a nép erős kezű vezetőt akart.


Németországban 1951 és 1997 között a háromszorosára nőtt a bűnözési ráta. 2008-ban a megkérdezett uniós lakosok kétharmada válaszolta azt, hogy nagyobb biztonságra vágyik, még akkor is, ha az korlátozza a szabadságjogokat. Egyes EU tagországokban, köztük Magyarországon is, a megkérdezettek fele tud elfogadni egy “erős embert" az ország élén (Magyarország 56,6%, Portugália 62,4%, Lengyelország 60,8%, Franciaország 43,2%, és még Németországban is 32,3% ez az arány).

Európa már csak a nevében létezik?

Európa már csak nevében létezik? Fotó: Kuklis István

Mit mondanak ezek a párhuzamok EU jövőjéről?

Davis Engels mindenekelőtt aggodalmas őszinteséggel felteszi a kérdést: vajon a sokat hangoztatott szabadság eszménye nem kopott már el Európában? Róma már csak a nevében létezik - írta Cicero. Vajon az Európai Unió eszményei nem ugyanígy jártak?


Az ókortörténész szerint, ha nem teszünk valamit, a következő évtizedekben bekövetkezik az EU hanyatlása. Keletről Kína, nyugatról az USA, délről a bevándorlás, belülről pedig a társadalmi szolidaritás hiánya fogja gyengíteni a szervezetet. A következmények hasonlóak lesznek a polgárháborús állapotokhoz: a feszültségek közepette egyre többször kell majd rendfenntartóknak erőt alkalmazni. Növekszik az idegengyűlölet, az etnikumok, rétegek közötti feszültség.


Ha Rómából indulunk ki, ebben a helyzetben a nép választása egy autoriter kormányzás lesz. Ez volt Rómában a principátus. Az állampolgárok nem császárságot vagy önkényuralmat teremtettek, hanem önként lemondtak szabadságuk egy részéről, mert úgy gondolták, hogy ez a rendszer jobban megvédi őket. A mai Európában is szinte minden országban megjelentek az  alternatív megoldást kínáló radikális pártok, lényegében ugyanezzel az ajánlattal.

Lesz-e “birodalom" az EU-ból?

Ez már a fiatal történészprofesszor szerint is messze vezető kérdés, de azért itt sem kell sokáig keresni az analógiát. Hiszen, Németország szerepe nagyon megnőtt, és sok állam nélkül el lehet képzelni az EU-t, de nélküle nem. Az EU is egyre többször nyúl bele a tagállamok belpolitikájába, jó példa erre a görög válság kezelése, melynek során a trojka képviselői Athénban úgy viselkedtek, mint a római provinciák kormányzói.  


(David Engels a Szegedi Tudományegyetem filozófia tanszékének vendégeként tartott két előadást az egyetemen).

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!