Szeged és környéke

2016.01.19. 07:50

Még két aranybánya miatt aggódhatunk

Csongrád megye - A ciánszennyezés veszélye nem hárult el azzal, hogy Verespatakot és környékét műemlékké nyilvánították. Két másik aranybányát is terveznek nyitni Erdélyben - figyelmeztet a Magyar Természetvédők Szövetsége.

Bakos András

Tizenöt éve pusztított

2000. január 30-án a nagybányai Aurul vállalat ülepítőmedencéjének gátja átszakadt, százezer köbméter cianidos szennyvíz ömlött a Láposba, onnan a Szamosba és a Tiszába. A ciánszennyezés nagy pusztítást végzett a Tisza élővilágában. A magyar állam 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, pert indított, de a kárt nem lehetett bírósági úton behajtani, miután az Aurul utódját is felszámolták.
A kategóriás műemlékké nyilvánította a román kormány Verespatakot és két kilométeres körzetét. Így nem tudja megnyitni 1997 óta tervezett aranybányáját a kanadai–román vegyes vállalat, a Rosia Montana Gold. A cég sokat küzdött, utóbb pert is indított a román állam ellen az engedélyek megtagadása miatt.

– Azok után, hogy ez a per elkezdődött, bátor és számunkra örvendetes lépés volt, amire a kormány elszánta magát. Ám a kulturális védettség státusza az utóbbi években sokszor változott itt. Az igazi megoldás az lenne, ha a világörökség részévé nyilvánítanák Verespatakot és környékét – mondta lapunknak [namelink name="Friedrich Róbert"], a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője.

– A Tisza és a Maros vizének védelme szempontjából azért ez a mostani kis győzelem is sokat számít. A torontói cég részvényeinek ára 16 centre süllyedt, pedig 10 dollárt is ért valamikor. A befektetők sem bíznak már a sikerben. Erdélyben azonban van még két tervbe vett bányaberuházás, az egyik Rovinánál, a másik Felsőcsertésen. Csertésnél 34 évvel ezelőtt ugyanolyan gátszakadás történt, mint nálunk Kolontárnál, halálos áldozatok is voltak. A szennyezés veszélye akkor hárulna el, ha az Európai Unió területén mindenütt betiltanák a cianidos technológia használatát.

Örült a verespataki védetté nyilvánítás hírének [namelink name="Szalma Elemér"] szegedi biológus, a Tisza élővilágának kutatója. Mint mondja, ez azért is fontos lépés, mert az utóbbi években, a vízkeretirányelv elfogadása nyomán nagyon sok szennyező forrást szüntettek meg. A Tisza nagyon sokat tisztult, egyes szakaszokon már inni lehet belőle.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!