Ha tiszai halat enne, fogjon magának!

– A vendéglátóhelyeknek folyamatos ellátás kell, ezt a tógazdaságok tudják csak biztosítani. Mi nem is vállalkozhattunk arra, hogy állandó beszállításról kössünk szerződést bárkivel, mert a mi fogásunk függött a vízállástól, időjárástól. Azért amikor vittük, mindig megvették – idézi föl a csongrádi Mészáros Dezső halász, aki a telefonban munkanélküliként mutatkozik be. A folyami halászok február 6-án tüntettek országszerte. Most hétvégén Budapesten, a Parlament előtt fognak demonstrálni amiatt, hogy elveszítették munkájukat.

„...Én nem örülök. Nem horgászok, és nincs is horgászismerősöm, de szegedi vagyok, és szeretem a tiszai halat. Hogyan jutok ezután tiszai halételhez??? Nyilván csak törvénytelenül, ha másként nem megy..." – [namelink name="Tóth Tibor"] olvasónk véleményezte így az interneten cikkünket, amely arról szólt, hogy a Tiszán, Dunán idén már nem folyhat kereskedelmi célú halászat.

A törvény a horgászok egyesületeire bízza a gazdálkodást és a természetvédelmet a folyókon. Erről többször írtunk, bemutatva a szembenálló álláspontokat. A változás valóban azzal is jár, hogy a vendéglők, csárdák konyhájára már nem jut hal a Tiszából. Tiborhoz és másokhoz hasonlóan ezt sajnálja [namelink name="Barta László"], az Algyői Halászcsárda tulajdonosa is. Azért hozzáteszi: ha csak a tiszai halászokra számíthatna, már régen becsukhatta volna a boltot.

– Amikor 27 évvel ezelőtt idekerültem, 10-12 család foglalkozott ezzel. Aztán egyre fogytak, és tavaly már csak egy halász hozott nekem néha halat. A fehér-tavi áruval, amiből mi is főzünk, nincs semmi probléma, nagyon jó a minősége, a tiszai azonban színesítette a kínálatot, örültünk neki, amikor kaptunk – érzékelteti az arányokat Barta László.

A szegedi Dugonics étteremben is tavi halból készült halászlét kínálnak a vendégeknek.

Fotók: Karnok Csaba

Azért egyféleképpen mégis kerülhet hal a folyóból a kereskedőkhöz. A vizek hasznosítóinak joguk van ökológiai célú halászattal ritkítani a tájidegen halfajtákat, így jellemzően a busát és az inkább tavakban, holtágakban szapora törpeharcsát. Ezt a fogást lehet értékesíteni, származási tanúsítvánnyal, minden olyan állategészségügyi előírás betartásával, ami a halászok zsákmányára is vonatkozott.

Azt ő sem, és a többi csárda, étterem sem garantálhatta, hogy állandóan van tiszai hala. Afölött persze nincs vita, hogy ez sokkal finomabb, mint a tógazdasági. – A hal ízét az élőhely nyújtotta táplálékbázis határozza meg. Ezért különbözik a tiszai a dunaitól és a balatonitól is, nem csak a tógazdaságitól – mondja [namelink name="Láda Gáspár"], a horgászegyesületek megyei szövetségének ügyvezető elnöke, halászati szakértő.

– Ezen túl tavi ponty és folyóvízi nyurgaponty között azért is érezhető különbség, mert a nyurga 4-5 évesen éri el a kifogható méretet, a tavi viszont már 3 év alatt. Az előbbinek úsznia kell egyfolytában, ezért is rostosabb a húsa, kevesebb zsírral. Az utóbbi nyugodt körülmények között gyarapodhat. A képet árnyalja, hogy az esetleges szennyeződések – régen a fenolokról lehetett olvasni – is bekerülnek a halba. Ezek mellékíze a zsírrétegben raktározódik.

Mit tegyen, aki tiszai halat szeretne enni? [namelink name="Lantos János"] csongrádi sporthorgász szerint tanuljon meg horgászni, váltson engedélyt, és ha egyébként is szereti a természetet, boldogabb ember lesz. Vagy legyen horgászismerőse, akitől nagyobb eséllyel kaphat folyóvízi halat, mint egy étteremben – ahol a fűszerezés, az elkészítés módja „csodákat tehet" a tavi hallal is.

A baráttól kapott hal tényleg nagyon őszinte és jó barátságot feltételez, mert pénzért a horgász sem adhatja el, amit fogott. Az egyébként létező, de illegális gyakorlat ellen a horgászszövetség minden lehetséges módon harcol.