Hét Nobel-díjas aludt egyszerre a Forrásban

Régen volt abban valami bájos, amikor egy komoly rendezvény vagy bál alatt nemcsak hogy elsétált a fürdő felé vagy onnan jövet egy fehér köpenyes, törülközős idősebb úr vagy hölgy, de még le is ült a bárpulthoz egy laza kávéra vagy 3 centre, két szmokingos közé. Ez már nincs így, a felújítással a szállóból a wellnessezni induló vendégek nem zavarják a nagyérdeműt – lifttel közlekedhetnek.

A vásárhelyi Bethlen-gimnázium orosz tagozatán végzett [namelink name="Maklári Lászlóné"], a nyelvnek korábban sok hasznát vette a Szovjetunióból érkező csoportoknál, ma kevesebb az ilyen utazó. Első kísérletre felvették a budapesti vendéglátóipari főiskolára.

– Még középiskolásként, a nyári szünetben egy hónapig felszolgáltam a város Sarokház cukrászdájában, és tetszett a munka – emlékszik vissza, hozzátéve, volt más nyomós érv is. Édesanyja egy vásárhelyi vendéglátóipari szakközépiskolában tanított.

A főiskola után a HungarHotelsnél kezdett, az akkor nyíló balatonfüredi Marina Szállóban. Legalább 20-an oda mentek a főiskoláról. Annyira kellett a friss munkaerő, hogy Rózsa Miklós vezérigazgató, aki akkor nagy névnek számított a szakmában, még az államvizsgát is előrehozatta. – A világ legjobb dolga volt, a szálló 10. emeletén laktunk, csodálatos kilátással a Tihanyi-félszigetre, sajnos csak három hónapig tartott – emlékszik vissza élete egyik legszebb nyarára.

Híres emberektől tanulta a szakmát

Folytatásként mehetett volna a budapesti Intercontinentalba, de szülei hazavezényelték. Nem Hódmezővásárhelyre, hanem Szegedre, itt is a HungarHotelsnél folytatta. Akkoriban a csoporthoz tartozott a Royal, a Tisza, a Régi Hungária, később az Új Hungária is. – Balikó Béla volt a szegedi területi igazgató, olyan jól összetartotta az 500 fős csapatot a neves szakember, hogy születésnapján, március 8-án még ma is rendszeresen találkozunk, régi HungarHotels-dolgozók – mondja Maklári Lászlóné. Legtöbbet tőle tanulta, és ahogy mindenki, ő is nagyon szerette. Pedig előfordult, úgy leordította csapatot a Tisza Szálló udvarán, hogy sírtak.

Sok szegedi vendéglátós tartja magát Balikó tanítványának. Polgár Kálmán, a Tisza Szálló éttermi vezetője, Bánfi László, a Botond étterem első embere, és Túri Imre, aki a Hungária Szálló éttermi igazgatója volt. A névsor Mórahalmi Antallal folytatható, aki több helyen is dolgozott szállodavezetőként, vagy Szabó Lászlóval, aki a Sziki Vigadót viszi most.

A Forrás Szálló mai igazgatója a szegedi központban kezdte, gyakornokként a Régi Hungáriában volt az irodájuk.

– Elég hamar megtaláltam a sajtóház büféjét is, illetve ott kávéztak a szerkesztő urak a szomszéd cukrászdában – emlékszik vissza első szegedi sajtókapcsolatára. Kezdetben sok ellenőrzési feladata akadt, majd áruforgalmi, később üzemeltetési vezető lett. Igazgatóvá már a privatizációs időszakban nevezték ki, akkorra egy szálloda maradt – az Új Hungária első embere lett.

Híres szállóvendégek sora

Akkoriban gyakran változott a helyzet, volt danubiusos, accoros, úgy dolgozott három nagy szállodaláncnak, hogy közben el sem mozdult a helyéről. 1994-től igazgatta az Új Hungária Szállót 2000-ig, amikor azt megvette a francia Accor.

– Ezt követően az új első ember, Kunz Péter helyettese lettem, jól tudtunk együtt dolgozni – mondja Makláriné, és hozzáteszi, két évig volt így. Utána megkeresték a Hunguest Hotelstől, hogy vezesse az akkor 3 csillagos újszegedi Forrást. Elvállalta, ez lett a negyedik szállodalánc az életében. Nem a Sopronba helyezett Sándor Pétertől vette át – akivel mindvégig jó kapcsolatot ápolt –, utána volt még egy másik igazgató. Maklári Lászlóné 2002 óta vezeti a Forrást.

Gérard Depardieu-vel. Könnyen szót értett a világsztárral.

Sok híres ember megfordult Újszegeden az elmúlt 14 év során, számos nagy rendezvénynek, konferenciának adott otthont a hotel. A kajak-kenu-versenyek sportolói szinte hazajárnak, mint ahogy a szabadtérin fellépő művészek is.

– Nálunk lakott Katarina Witt és Gérard Depardieu is, utóbbi az előadás után lement a konyhába főzni, és nagyon közvetlen volt – mondja a szállodaigazgató, de hozzáteszi, számítottak arra, hogy a világsztár megéhezik, visszavárták a konyhába. Az egyik éjjel például bélszínt és sült zöldségeket készített magának. Nagyon jó kapcsolatot alakított ki Szabó Győzővel, Szinetár Dórával és Sasvári Sándorral, de Mácsai Pál és családja is visszatérő vendég.

Sok vezető politikus, miniszter is szállt már meg a Forrásban – Orbán Viktor első ciklusa után magánemberként a feleségével volt vendég –, de aludt már itt hét Nobel-díjas professzor is egyszerre. Számos konferenciát rendezett a szállodában világcég, a ContiTech például Újszegedre gyűjtötte össze öt kontinens szakembereit. Három kamionnal hozták csak a berendezést – nagyon szervezett volt, az esemény akkor „tette ki a lábát" először Németországból.

Zászlóshajó volt a Forrás

Számos elismerést kapott a Forrás, a Magyar Turizmus Minőségi Díjat immár harmadik alkalommal érdemelte ki. Először a nyitástól számított három évre, majd az idei díjátadót megelőző időszakra – ez ugyanis három évig érvényes. 2015-ben az év legjobb wellness-szállodája, egy évvel korábban az év konferenciaszállodája volt. 2012-ben az év turisztikai munkaadója címet vehették át, ami ugyancsak megtisztelő.

Fordulópont volt a Forrás életében, amikor elkezdődött a fürdőépítés, párhuzamosan a szállodafelújítással. 2010 tavaszán nyitott meg mindkettő, a hotel immár négy csillaggal. – Az első évben újra kellett pozícionálni mindent, sőt, már a felújítás alatt elkezdődött az új szálloda bemutatása, a szobák, illetve a szolgáltatások értékesítése – emlékszik vissza Maklári Lászlóné. Szépen beindultak, a Forrás volt a Hungest zászlóshajója, olyan számokat produkált.

– Minden évünk jobb lett, mint az előző, úgy néz ki, a 2016-os esztendő 10 százalékkal jobb lehet, mint a tavalyi – mondja az igazgató, hozzátéve, eközben gomba módra szaporodnak a szállodák és a panziók Szegeden.

Szinte minden hosszú hétvégén telt házzal megy a szálló, plusz a nyári vakáció alatt és a kisebb iskolai szünetekben. Szilveszterkor sosem marad üres szoba, a szerb ünnepekkor is hasonló a helyzet.

– Nem régen volt egy nagy szerb ünnep, az első világháború végére emlékeztek, a szállóvendégek több mint fele déli szomszédunkból, jellemzően Belgrádból, Újvidékről érkezik – ecseteli a határközeliség előnyeit az igazgató. A második legtöbb külföldi Romániából jön, őket az osztrákok és a németek követik. Utóbbiakat komolyan kell venni. Egy német házaspár búcsúzáskor egy évre előre lefoglalta a szállást, nem vették igazán komolyan őket, mégis percre pontosan megjelentek.

Unokák és kosármeccsek

Maklári Lászlóné szeretettel beszél munkatársairól. – Jók a kollégák, jók a vezetők, minden rajtuk múlik – mondja, és hozzáteszi, szakmailag is képezettek. Ők is sokat tesznek az utánpótlásért, jelenleg 43 tanulójuk van, szakács, cukrász és felszolgáló, jellemzően a Krúdyból és a Hanságiból. – Nehéz jó felszolgálót és szakácsot találni, de szerencsére a fontos beosztású dolgozók régiek, és nem vándorolnak – tudjuk meg. A séf, Bálint Ferenc olimpiai és világbajnok, de tapasztalt az étterem vezetője, Csikota Mihály is. Rajtuk kívül szerencsére több értékes szakember dolgozik a szállodában.

– Amikor a közelmúltban vizsgáztattam, a végzős szakmunkástanulók közül sokan mondták, hogy nem itthon helyezkednek el, hanem külföldre mennek – mondja az igazgatónő, aki korábban oktatott is, ami már nem fér bele az idejébe, de felkérik vizsgabizottsági elnöknek.

A munka mellett a család is nagyon fontos, lánya, Mónika a fővárosban él. Marci unokája 12 éves, és osztrák iskolába jár Budán, hogy tanulja a nyelvet. Eredményesen, mert már most folyékonyan beszéli – őket 3 hetente látja egyszer, de telefonon és egyéb csatornákon napi kapcsolatban vannak.

– Nagyfiam, László itt dolgozik Szegeden, és ügyvéd, Milán unokám elsős a Ságváriban, Szofi még óvodás – mutatja be a városhoz hűséges családtagjait, akikkel gyakran találkozni a Szedeák kosármeccsein, akár nagymama, unokák felállásban is.