43 évig volt orvos - Magdika nénit hiányolják betegei

Kistelek várossá válásának 30. évfordulója alkalmából augusztus 20-án díszoklevelet adott át Nagy Sándor polgármester azoknak a helyieknek, akik kiemelkedő munkát végeztek a településért. A díjazottak egyike Nagy Magdolna nyugalmazott háziorvos volt, aki 43 évig gyógyította a kistelekieket. Bár a 79 éves szakember már hat éve nem praktizál, a helyiek többsége a mai napig emlegeti és időnként azt kérdezi, nem akar-e visszatérni rendelőjébe.

Nagy Magdolna szinte minden kistelekit név szerint ismer, hiszen két nemzedéket gyógyított háziorvosként. FOTÓ: KUKLIS ISTVÁN

Mint lapunknak mesélte, minden pillanatát szerette munkájának, pedig, mondhatni, véletlenül keveredett az orvosi pályára.

– Egy Békés megyei faluból származom. Édesapám parasztember volt, édesanyám varrónő. Amikor középiskolás voltam, olyan intézkedést hoztak, hogy a paraszti származású fiatalok is bekerülhettek egyetemre. Jó tanuló voltam, jelentkeztem a szegedi egyetemre. Mivel szerettem olvasni, az irodalom szak volt az egyik lehetőség, az orvosit pedig azért jelöltem meg, mert egy barátnőm apukája orvos volt, és sokat mesélt erről a pályáról. Oda hívtak be először felvételizni, sikerült, így lettem orvos

– mesélt életéről.

Nagy Magdolna majdnem szülész lett, első gyakorlatán ugyanis folyt a könnye a meghatottságtól. Mint mondta, ilyen csodát még nem látott. Az élet azonban közbeszólt: teherbe esett, így könnyebb pályát választott magának.

– Kistelekről buszoztam mindennap az óráimra, a sofőrnek pedig rendszeresen meg kellett állnia, ha hánynom kellett. Egy idő után már kérdezgette, mikor szülök majd meg. De kedves volt: a kórházba küldött nekem egy szál rózsát – idézte fel nevetve. Az utolsó időszakban két szoptatás között járt be óráira, ami megviselte a család életét, így már ekkor tudta, klinikai orvos biztosan nem lesz belőle.

Kisteleken 1968 áprilisában nyitotta meg háziorvosi praxisát.

– A körzetorvosnak mindenkivel tudnia kell beszélni. A munkámnak köszönhetően olyan sok jó kapcsolatom alakult ki, amit kevesen mondhatnak el magukról. Mivel férjemet és két kollégámat is rendszeresen helyettesítettem, gyakorlatilag mindenkit név szerint ismertem Kisteleken. Sok volt a munkám, amikor bejött a betegkártya, minden harmadik lakó hozzám jelentkezett be, de sosem jelentett ez nekem fáradságot, imádtam a munkámat.

Nagy Magdolna úgy fogalmazott, amikor 71 évesen nyugdíjba kellett vonulni, kisírta a szemét. – Tele volt a ház virágokkal, ebből éreztem, hogy olyan munkát végeztem, amit érdemes volt. Két nemzedék nőtt fel praktizálásom ideje alatt, és a mai napig kikérik a tanácsaimat, ha az utcán összefutunk. Nagyon hiányzik a háziorvoslás, ha tehetném, már holnap visszamennék. Azt gondolom, én nem doktor néni voltam Kisteleken, hanem mindenki Magdi nénije. Erre pedig legalább olyan büszke vagyok, mint a díszoklevélre, amellyel megköszönték a munkámat – fogalmazott.