A bugaci határon: vidéki élet felturbózva - Hatalmas sikere volt Szilágyi Annamária groteszk közmunkarevüjének

Könnyed stílusban, egyszerű, bár csípős humorral operál Varsányi Anna szegedi drama­turg legújabb darabja. A hétköznapi dialógusokon jókat derült a közönség, a szépség az egyszerűségben rejlett. Persze a sok komikus elem között kicsiny emberi sorsok, apró tragédiák is kibontakoznak. A nem várt módon lendülnek túl ezeken: ledobják a textilt. Komolyra fordítva a szót, mindig van, aki segít.

A kevés díszletből is a legtöbbet hozzák ki a Szegedi Nemzeti Színház művészei. FOTÓ: DENUCZ DÓRA

Rozikát, aki főállásban fő­nővér a pszichiátrián, nehéz fel­­adat elé állítják. A falu közmunkaprogramjában lébecoló, sűrűn a pohár aljára néző férfikoszorú tagjaival kellene egy műsort készítenie, hiszen nemsokára a faluba érkezik a környezetvédelmi miniszter. Noha Rozika már idősebb hölgyekből is díjnyertes kórust faragott, most fel kell tűrnie az ingujját. Dac, nyavalygás fogadja, bár ezek idővel átváltanak randevúajánlatokra és egyéb bókokra. A díszes társaság expapja a szép szókinccsel megáldott Gyulája, Gömöri Krisztián. Padtársa Ká­­rász Zénó, akinek régen a szarvasmarhák gáztermelése volt a szakterülete. Az exrendőr is ott gubbaszt a kórusban, vagyis Szívós László. Bánvölgyi Tamás pedig a szótlan, ártatlan Jenőke, aki titkon remek táncos. Mind a négy férfi érdekes karakter, könnyen belopják magukat a közönség szívébe. Annyi biztos, sokan másként fognak em­lékezni a Raining Manre.

Parádés, ahogy a falunapra készülnek. Szilágyi Annamária rendezésében két skála között megismerhetjük, mit rejtenek a zord szívek. A szegedi nemzetiben is összeszokott csapatban ezúttal sem lehet csalódni. A ke­­vés díszletből is a legtöbbet hozzák ki.