A cianid után mintha észbe kaptunk volna - Mindszentnél néha már ivóvíz minőségű a Tisza

Vannak emberek, akik furán környezettudatosak. Nem dobják el a szemetüket a Tisza-parton, hanem összegyűjtik egy zacskóba – és fölakasztják a fára. Ez a magatartás sokkal elterjedtebb, mint bárki hinné. A fölaggatott zacskókat aztán vagy elviszi más, jóérzésű ember, gátőr vagy horgász, vagy a víz akasztja le, ha odáig emelkedik.

A 19 évvel ezelőtti cianidszennyezés rettenetes volt, de nem szabad elfelejteni, hogy a Tisza vize ettől függetlenül is rossz állapotba került az ezredfordulóra – emlékeztet Szalma Elemér szegedi biológus, főiskolai docens, a Magyar Hidrológiai Társaság vizes élőhelyi csoportjának elnöke. A társaság tagjai a napokban a szennyezés évfordulójára emlékezve újból átbeszélték a történtek tanulságait. 

Locsolni sem volt jó

Közismert, hogy amikor a hetvenes évekre bevezették az ivóvizet minden háztartásba, de csatorna helyett szikkasztók készültek, a talajvíz szennyeződött. – 95 százalékban. Deszk környékén néztünk talajvízmintákat Fekete Endrével, és előfordult, hogy szinte szennyvizet mértünk a talajvízkutakban. Nemcsak állatok itatására, öntözésre is alkalmatlan volt. Ez a szennyezés éreztette a hatását a felszíni vizeinkben, és 1995 és 2000 között naponta 2,13 millió köbméter szennyvíz került a magyarországi folyókba – mondja a biológus. – Morbid, de a cianidszennyezés sokak szemét rányitotta arra, mi megy itt. Jellemző például, hogy az egyik – nem megyénkbeli – holtágnál élők egyesületet alakítottak a holtáguk megmentésére. Megnéztük a vizet, és arra jutottunk, hogy pont tőlük kell megmenteni a holtágat, mert ők szennyezik. Megsértődtek, amikor igazolni kellett volna, számlával, milyen sűrűn ürítik a szennyvízgödreiket. Az újszegedi Holt-Marosnál is mindenki bűzre panaszkodott, és várták, valaki csináljon valamit. Aztán ment, akinek kellett, és sorra föltépkedte az illegális szennyvízbevezetéseket.

A hatóságok rendszeresen vízmintát vesznek a Tiszából. Egyre jobbak az eredmények. Fotó: Török János

Így tisztult a Balaton is

Arról, milyen szoros az összeköttetés a felszíni vizek között odalenn is, elég tudni, hogy a Szentes melletti Kórógy vízszintje szinte egyszerre nő vagy csökken a Maroséval.

Az uniós vízkeretirányelv bevezetése csatornázást hozott. Annak, hogy lassan megszűnik ez a fajta szennyezés a talajon át, már most látszik az eredménye a biológus szerint. Mindszent környékén bizonyos időszakokban ivóvíz-minőségű a Tisza, hasonló a helyzet a Balatonnal is.

– Remélem, én még megérem azt, hogy a Kalocsa alatt működött Juca néni csárdájában megint a Dunából meríthetik a vizet a halászléhez, és a Tiszából is lehet megint inni

– mondja Szalma Elemér.

A szennyezés megállítása mellett később célszerű lesz elérni azt is, hogy a víznek a Kárpát-medencében megvolt természetes áramlási rendszerei helyreálljanak. Most az ivóvízkutak révén a felszín alatti vizeket túlhasználjuk, ezzel megváltozott az áramlás iránya, a Duna–Tisza közének hidrogeológiai állapota. Ez vezetett sok, felszín alatti áramlások táplálta vizes élőhely eltűnéséhez, és – állítja a Szegedi Tudományegyetemen létrejött hidroökológiai kutatócsoport – közrejátszik az úgynevezett elsivatagosodásban.

Most, amikor árad és zavaros, ezt nehéz elhinni, nyáron azonban Mindszentnél olykor inni is lehetne belőle, gond nélkül. Fotó: Török János

Fölszívjuk, és máshová engedjük

Azzal a helyzettel is kezdeni kell valamit, hogy a tisztított szennyvíz a Tiszába kerül, és elhagyja az országot. – A Kárpát-medencében északról dél felé áramlik a víz. A Duna–Tisza közén 5 köbkilométernyi felszín alatti víz hiányzik. Szerbiában is gondosabban kell gazdálkodni vele, hogy több maradjon. Itt is, ott is olyan rendszereket célszerű létrehozni, hogy ne ivóvízzel mossuk az autót, öblítsük le a vécét, legyen ilyen dolgokra még használható szürkevíz. A tisztított szennyvíz pedig a Duna–Tisza közén följebb kerüljön be az áramlási rendszerbe. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra – de mosdó, fürdőkád, vízöblítéses vécé sem került rögtön mindenhová.

Szalma Elemér tudomása szerint most nincsenek a Tisza mentén olyan lehetséges szennyező források, amilyen a cianid kibocsátó bányája volt – legalábbis a két töltés között, a hullámtérben nincsenek.

A biológus simán megeszi a tiszai halat, mert a nehézfémsók, amelyekkel gond lehet, nincsenek jelen számottevően a halakban. Más a helyzet az üledék régi rétegeiben. – Debreceni kollégám, Braun Mihály több méter hosszú üledékmintákat vett hullámtéri holtágakból, és kétcentinként megvizsgálta a kémiai összetételét. Főleg a nehézfémsókra volt kíváncsi. Segítettem neki. Szépen látszott az első, a második világháború rétege: a nehézfémbányászat föllendült, és mindent ráengedtek a folyóra, az iszap pedig áradáskor elterült a hullámtérben. A csernobili üledékréteg is megvolt. Ezért lehet problémás a hullámtéri holtágak kotrása: az iszap, bizonyos rétegek magas nehézfémsó-koncentrációja miatt, tulajdonképpen veszélyes hulladéknak számít.