A darudübögős eredetére is fény derült a tápéi kerékpáros emléktúrán - képgaléria

Igazi kiránduló időben gyülekezett 30-40 kerékpáros szombat kora délután a tápéi Heller Ödön Művelődési Ház udvarán. 140 éve Szegedet és Tápét egyaránt elpusztította a nagy árvíz. Az évforduló alkalmából az intézmény és Monostori András közös programjaként szerveztek megemlékezést arról, hogy Tápét miként pusztította el a katasztrófa. Monostori vezetésével kerékpár nyeregben fedezték fel a résztvevők, milyen nevezetességei vannak, miről híres és mi teszi helytörténetileg és néprajzilag egyaránt rendkívülivé Tápét.

A művelődési házban az igazgató, Vajda Ilona köszöntötte a túrára érkezőket, mint fogalmazott, várakozáson felül, szép számban összejöttünk. Monostori András idegenvezető, tematikus túrák szervezője indulás előtt felelevenítette a 140 évvel ezelőtt történteket. – A templom, kivételével minden elpusztult, de szerencsére emberáldozatot itt nem követelt az árvíz, mert a tápéiak időben kiköltöztek a töltésre. Nem lehet elégszer említeni Hegedűs István nevét, aki mintegy fél évszázadon keresztül volt a falu jegyzője, a katasztrófa napjaiban erején felül segítette a szerencsétlenül járt tápéiakat, intézte ügyeiket, később pedig az ő irányításával épült újjá a falu – magyarázta.

A túra első állomása a művelődési háztól nem messze lévő templom volt, amelyet 1183-ban említenek először. – Jelentős templom volt, amely vélhetőleg a tatárjárás áldozata volt – mondta Monostori, majd megnézték az épület oldalán lévő vízmércét, amely azt mutatja, milyen magasan állt a víz 140 évvel ezelőtt. A következő helyszínen, a községháza előtt egy tápéi jellegzetességgel, az épület homlokzatába vésett gencsmadárral ismerkedhettünk meg, majd következett egy komolyabb tekerés a töltésen, ahol a révről, a Tápairétről, a helyiek életéhez hozzátartozó gyékényről, majd a Budligyár kocsmáról is szó esett. 

Ez utóbbi azért jelentős, mert tulajdonosai, Ács György és Molnár Mária a mulatozások során terjesztették el a szintén csak erre a térségre jellemző darudübögős nevű néptáncot, amely a csárdás egy itteni formája. A túrát a temetőben fejezték be, ahol megkoszorúzták az egykori jegyző, Hegedűs István sírját.

Az egyik állomáson, Nepomuki Szent János szobránál az egyik legfiatalabb résztvevőt a hét és fél éves Abazid Ádámot kérdeztük. – Azért jöttünk, hogy megmozgassuk magunkat és érdekes dolgokat tanuljunk – mondta a kisfiú, majd édesanyja, Trombitás Éva ezt azzal egészítette ki, hogy összekapcsolták a kellemest a hasznossal, mert Tápéra szeretnének költözni és ez jó alkalom volt arra, hogy a hely története mellett Tápéval is jobban megismerkedjenek.

A kerékpártúra utolsó állomásaként a művelődési házban zsíros kenyérrel és teával látták vendégül a kerékpáros emléktúra résztvevőit.