A Délmagyarország első otthona a Bokor-palota volt

– A falak még szinte meg sem száradtak, mikor első bérlőként a Délmagyarország szerkesztősége és nyomdája beköltözött az újonnan épült, akkor Korona utcai Bokor-palotába – idézi föl, amit a szegedi lap múltjáról tud Kovács Annamária. A ma a Hajnóczy utcában található épület egyik legrégebbi lakója a szegedi újság évtizedes előfizetője.

A balszárny kényelme

„Bokor Jánosnak a Korona-utca 15-ik szám alatt épült, ízléses, előkelő stilusban tervezett, két utcára néző, négy szárnyu hatalmas palotájában talált otthont a Délmagyarország hirlap és nyomdavállalat. A Korona-utcára néző kényelmes balszárnyat foglaltuk le olyan bérért, aminőt csak fővárosi lapvállatok fizethetnek…" – írja a Délmagyarország első számában az alapító.

– Négy részből áll a Bokor-palota. Egyik oldala a Valéria (ma Bartók Béla) térre néz, a másik a zsinagógára. A Valéria téren működött a Paprika piac. A Szegedi Paprika Múzeumban járva bukkantam a házunkról készült első fényképre, amit a családi albumunk is őriz. A másik oldalon, az izraelita vallásúak templomának különlegessége az, hogy ez Magyarország második legnagyobb zsinagógája – kalauzol a hely érdekességei között Kovács Annamária.

A Korona utcai épületben a vidék legmodernebb szerkesztősége működött.
Fotó: Frank Yvette
Nagy és modern

„A modern építészeti technika a kényelem minden rekvizitumát beoltotta vállalatunk helyiségeibe. Világos, szellős termek és szobák váltják föl egymást a földszinten és az első emeleten, mint méltó keretei egy nagy apparátussal megindult vállalatnak…" – folytatódik az első lapszám beszámolója. „A Délmagyarország szerkesztősége az emeleten foglal helyet, négy szép nagy és kényelmes teremben, amelyhez még egy kisebb szoba járul. Sehol vidéken ilyen nagy és modernül berendezett szerkesztőség nem található… A Délmagyarország dicsekedhetik el a legnagyobb eredménnyel, bizonyságául annak, hogy minden ízében komoly és nagyobbarányú célokat tűzött maga elé…"

Társbérletes osztódás

„A lépcsőházból egyenesen a felelős szerkesztő tágas szobájába lépni: itt születik meg a vezércikkek és a fontosabb lapakciók témája. Onnan – két másik termen áthaladva – jutni a nagy, erkélyes szobába, ahol a segédszerkesztő dolgozik – ollóval és ragasztóval a kezében." E legfontosabb stratégiai pont melletti három szobában „foglalnak helyet a lap munkatársai".

Koronából Hajnóczy

„A Víz előtt az utca a mai Kígyó utcát is magába foglalta" – írja Péter László a Szeged utcanevei című könyvében. „Első nevét a régi Korona fogadóról kapta, majd a nyilván ezt a nevet tudatosan fölhasználó és átalakító Rausch Ferencnek a 'három koronához' címzett fűszerkereskedéséről..." A Nemzeti Bizottság javaslatára, 1945 után lett a névadó Hajnóczy József jogtudós, a Martinovics-féle szövetkezés mártírja.

– Társbérletekkel két-három kisebb lakásra szabdalták a Bokor-palota tágas polgárlakásait – idézi a gyermekkorából ismert helyzetet Kovács Annamária, s végigvezet a házban, bekukkantunk a két kisebb és nagyobb zárt udvarba is.

„Egy párosult ajtó választja el a szerkesztőséget a kiadóhivataltól…" A három szobából az elsőben található a telefonszekrény, egy miniatűr telefonközpont. A másik két szobában két írógép áll – innen intézik a lap széthordását, itt veszik föl az előfizetési és hirdetési díjakat.

– Mikor 1951-ben a házba költöztünk, de később sem emlékszem, hogy valaki is említette volna: itt volt a Délmagyarország első szerkesztősége. A ház múltját akkor igen sötétnek láttuk: a folyosó falára karcolt üzeneteket betűztük. A házi pletyka szerint egyes, társbérlőként újonnan beköltöztetett lakók az épület padlását földúlták a zsidók elrejtett kincseit kutatva. Ugyanis ez a ház is a szegedi zsidó gettóhoz tartozott.

Az utcára nyíló, földszinti, „tágas és szellős" helyiség: a nyomda. Ma képtár működik itt. De sem a tulajdonos, sem szemközt, a földszinti fodrászatban, illetve varrodában dolgozó sem bánna egy falra tett táblát, mely arra emlékeztetne: 1910-ben, alapításakor itt működött a Délmagyarország első szerkesztősége.