A gyergyószentmiklósi tűzoltókat az eső viselte meg legjobban - Pillepalackból épült tutajon csorogtak le a Maroson

Kedd délután két óra előtt nem sokkal tűnt fel a különleges tutaj a Maros és a Tisza találkozásánál. A pillepalackokból épített úszóalkalmatosságon nyolc gyergyószentmiklósi tűzoltó utazott, akik a környezetszennyezés veszélyeire hívták fel a figyelmet. Az indulásról április elején a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség számolt be.

A tutajt háromezer pillepalackból építették, amelyeket Gyergyószentmiklós környékén a helyiek segítségével gyűjtöttek össze. Gyergyóremeténél, a Maros forrásától mintegy 50 kilométerre tették vízre a tutajt április elsején, hétfőn. A székelyföldi Nagy-Hagymás hegységben eredő Maros a Tisza legnagyobb mellékfolyója. 789 kilométeres hosszából 761 kilométeren Románia területén folyik. A tűzoltók úgy tervezték, két hét alatt jutnak el a Tiszáig, de ez különböző akadályok miatt nem sikerült.

A csapatot a gyors kikötés után a Szegedi Vízitelepen Botka László polgármester és Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte. – Mindannyiunk közös érdeke a környezetvédelem. Mi Szegeden évente többször megtapasztaljuk, hogy nagy mennyiségű szemét úszik a Maroson és árasztja el a Tisza-partot, úgyhogy köszönöm, hogy megtalálták a PET-palack hasznosításának legmegfelelőbb és legkörnyezetbarátabb módját. És bízom abban, hogy a figyelemfelhívó akciójuk Romániában és Magyarországon is sok követőre talál. Köszönjük szépen ezt a példamutatást – fogalmazott a polgármester.

– Mi itt, a Tisza mellett 1879 óta komolyan vesszük a folyót. Komolyan vesszük és szeretjük. Önök kiváló példát mutattak a környezetvédelem, a tisztaság, a klímatudatosság, zöld gondolkodás terén. Azon gondolkodtunk, hogy tegyünk-e egy ígéretet arra, hogy mi majd fölfelé tesszük meg a távot, de ezt nem vállalom. Gratulálok, és örülök, hogy kezet foghatunk – mondta a megyei önkormányzat elnöke.

A csapat egyik tagja, Szabó Zoltán tűzoltó zászlós úgy fogalmazott, nagyjából a terveik szerint történtek a dolgok. – Az időt egy kicsit alábecsültük, mert a Maros lassabban folyik, mint ahogy mi számítottuk, ezért két nappal megkéstünk. Ami még nehézséget okozott, az az eső. Keddtől egészen majdnem mostanáig esett, ami megviselt bennünket, de hála istennek kitartottunk, és megérkeztünk – mesélte a zászlós.

Arra a kérdésre, hogy bírták több mint két héten át összezárva néhány négyzetméteren, azt válaszolta, nem volt könnyű. – Tizenkét éve dolgozunk együtt, megszoktuk egymást. Ezzel nem volt gond. Mindenkinek megvolt a helye, mindenki tudta a dolgát. Jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat – mondta.

A csapat a Maros felső részét vadvízi evezésként jellemezte vízesésekkel, erős sodrással, szoros kanyarokkal, ami megviselte a tutajt. – Szinte mindennap kellett rajta javítani valamit. A drót nagy barátunk. Azzal nem számoltunk, hogy alul a palackok sérülnek és megtelnek vízzel, a tutaj megszívta magát vízzel, megnőtt a súlya, és oda jutottunk, hogy nem tudtuk nyolcan kivenni a vízből – sorolta a nehézségeket a gyergyói tűzoltó. A folyó tisztaságáról azt mondta, nem volt annyira szemetes, mint amire számítottak. A nyolc gyergyósztentmiklósi tűzoltó rövid pihenés után a kísérőautóval indult haza Szegedről.