A Magic Boys stábja ismét Szegeden forgat

A Szegedi Repülőtéren forgatott szerdán szinte egész nap a Magic Boys című film stábja. A bejáratnál egy reptéri őrbódét állítottak fel, ehhez sétált oda a két főszereplő, Pindroch Csaba és Szabó Győző. Két egyenruhás várta őket a sorompónál, majd egy papírba pillantva az egyik géphez irányította őket. A történet szerint itt kezdődnek a kalandjaik: Londonba repülnek profi chippandale-fiúknak kiadva magukat, hogy meneküljenek a Michael Madsen alakította maffiózó, Terence elől.

A rövid jelenetet számtalanszor elismételték, majd másik kameraállásból újra és újra – egészen addig, amíg a rendező, Koltai Róbert nem találta elég jónak. A bőrkabátot viselő Pindroch és a farmerdzsekis Szabó az átállás alatt megszabadult a kabáttól – a párás őszi időt időközben nyári meleg váltotta fel. Szendvics- és cigarettaszünet után újrakezdték, forgattak egy kisgép előtt, lefilmezték, ahogy felszáll, majd átköltöztek a Maty-érre.

Az angol–magyar–kanadai koprodukcióban készülő vígjáték stábja augusztus végén kezdett dolgozni a Tisza-parton – a Szegedi Ifjúsági Napokon rögzítették a film főcímdalát. Azóta forgattak Londonban és Budapesten is, de a legtöbb jelenet nálunk készült el. Ezen a héten hátravan még egy borozóban játszódó epizód, egy „spontán rendezvény", amely a film vége felé lesz látható.

A stáb tagjai nemcsak alkotóként, de nézőként is moziztak Szegeden. Kedden a Belvárosi mozi Balázs Béla Termébe ültek be, hogy megnézzék a Tréfát, amelyet a Magic Boys operatőre, Seregi László fényképezett.

Pindroch Csaba (jobbról) és Szabó Győző filmbeli kalandjai a reptéren kezdődnek.
Fotó: Segesvári Csaba
Koltai kifizette a panziósokat

Lapunk tegnapi számában Magic Boys: fizetés nélkül távoztak címmel jelent meg cikk, amelyben megírtuk, hogy a filmesek több mint 5 millió forint szállásdíjjal tartoznak a szegedi panziósoknak. A cikkben P. Koltai Gábor is nyilatkozott, aki ígéretet tett arra, hogy szerdán mindenkit kifizetnek. A producer tegnap lapunknak elmondta: az nem felel meg a valóságnak, hogy eltűntek, mert a héten még Szegeden forgatnak, s eszükbe sem jutott fizetés nélkül távozni a városból. P. Koltai Gábor hangsúlyozta: érti a szállásadók problémáját, fordított helyzetben nyilván ő is aggódna, de azt tudniuk kell, hogy ha egy héttel ezelőtt jelent volna meg a újságcikk, akkor is csak most tudott volna fizetni. Elmondta, hogy a késlekedés oka a lassú és bürokratikus filmfinanszírozási rendszer: ők is várták, várják a támogatói pénzeket. A producer megköszönte a szegedi panziósok türelmét, egyben közölte: ma mindenkinek ott lesz a számláján az elmaradt szállásköltség.

Madsen Szegedről írt verset

Michael Madsen (képünkön) honlapján örökítette meg szegedi forgatási élményeit. Tarantino kedvenc rosszfiúja költő és fotóművész is – Szeged című költeményét most az egész világ olvashatja weboldalán (http://www.michaelmadsen.com/poetry.html). Így szól a szabadvers-szerű mű – angolul és nyersfordításban:

Szeged

The girls in Szeged like to wear white.
White skirts – tight.
White pants – tight white.
September 1st seventy years ago,
Germany attacked Poland
while simultaneously being attacked by Russia.
It was the beginning of a war that took fifty million lives.
One of them was my Uncle Kenneth,
and today in a church I said a prayer for him,
and then later outside
an old woman, a kindly type,
she looked like a grandmother at least 75 – asked for an autograph.
She had on a very colorful print dress. She seemed sweet.
I said, „Yes" and granted her wish,
signed her piece of paper and while walking away
I heard her say, „Auf Wiedersehen".

A szegedi lányok szeretnek fehérben járni.
Fehér blúzok – szűkek.
Fehér nadrágok – szűkek, fehérek.
Hetven évvel ezelőtt, szeptember elsején
Németország megtámadta Lengyelországot
melyet ugyanekkor a Szovjetunió is lerohant.
Ez volt annak a háborúnak a kezdete, amely ötvenmillió életet követelt.
Köztük Kenneth nagybátyámét is,
akiért ma a templomban elmondtam egy imát,
később odakint egy idős nő, aranyos,
nagymamatípus, legalább 75 éves – autogramot kért tőlem.
Nagyon színes ruhát viselt. Kedvesnek tűnt.
Mondtam, igen, s teljesítettem a kívánságát,
aláírtam a papírját, és amint elsétáltam,
hallottam, hogy elköszön: „Auf Wiedersehen".