A matek kultúrtörténete - A reneszánsz festészettől a geometriáig

– A kultúra nem speciálisan humán kategória. Olyannyira egyetemes, hogy abba beletartoznak a természettudományok is – jelenti ki Klukovits Lajos a szemeszter első előadásán. A Szegedi Tudományegyetem Algebra és Számelmélet Tanszékének docense 1977 óta tart előadást Fejezetek a matematika kultúrtörténetéből címmel. Idén szeptemberben is közel százan vették föl indexükbe a tárgyat, a Bolyai-épület múltidéző Bolyai-termében a matematikus és informatika szakos hallgatókon kívül mindig ülnek bölcsészek is.

– A különböző karokon és szakokon oktatottak közötti átjárás nem lehet általános, inkább „kísérleti jellegű" – véli Klukovits Lajos. Példaként említi, hogy a 90-es években a bölcsészek hívták előadni Hajnóczi Gábor italianista és művészettörténész speciálkollégiumára, hogy magyarázza el: a reneszánsz festők ábrázoláselméletéből miként lett geometriai diszciplína.

A matematika a filozófiához hasonló alaptudomány. A Kolozsvárról száműzött egyetem Szegedre költözésekor egy ideig vitatták is, hogy a bölcsészettudományi vagy a természettudományi karon oktassák. Végül salamoni döntés született: matematika és természettudományi karnak nevezték a múlt században a negyvenes évekig a jelenlegi természettudományi és informatikai kart.

Klukovits Lajos tudománytörténeti előadásán, a Bolyai-épület múltidéző Bolyai-termében a matematikus és informatika szakos hallgatókon kívül mindig ülnek bölcsészek is.
Fotó: Karnok Csaba
– A matematika nem természettudomány, hiszen módszerei, problémafelvetései jelentősen különböznek a természettudományokétól. Ez számos érdekes kérdést vet föl: például azt, hogy mi az igazság kritériuma egy matematikai állítással kapcsolatban? Vagy általánosabban: igaz-e, ami bizonyítható, bizonyítható-e, ami igaz – folytatja az előadó. A matematika problémafelvetése jórészt a természettudományok területéről származik, de nem kísérletes, hanem általában empirikus úton nyeri a bizonyítandó sejtéseket. Jó sejtésekkel generálható az eredmény, ugyanakkor – más tudományoktól eltérően – a matematika azzal is foglalkozik, hogy mennyire megbízható az adott állítás.

– „A legtöbb tudományban mindegyik generáció lerombolja azt, amit elődei építettek. A matematika az egyetlen, amelyben minden egyes generáció új értelmet illeszt a régi struktúrához" – idézi az előadó a XIX. században alkotó Hankelt, a matematika speciális helyzetét érzékeltetendő. – Az ókori görög és részben a kora középkori matematika teszi ki a középiskolai tananyagot. A tudomány XX. századi eredményeivel csak az egyetemi tanulmányaik előrehaladtával ismerkednek a matematikusok és az informatikusok. Ezért aztán a magyar matematikai teljesítményének, újdonságainak sem szentelhet nagyobb figyelmet a tudománytörténeti kurzus – magyarázza Klukovits Lajos a tényt, miért szól a Bolyaiakról, vagy a szegedi matematikai iskoláról csak vázlatosan, kismértékben. Holott a szegedi egyetemen oktató Riesz Frigyes, a két Szőkefalvi, Lovász László, vagy a száz legidézettebb tudós közé tartozó Csörgő Sándor már beírta nevét a tudománytörténetbe. A XX. századi magyar matematikusok nagy eredményeinek megértéséhez az egyetemi anyagon lényegesen túlmenő előismeretek kellenének a legtöbb esetben.

Tudománytörténet

A tudománytörténet iránti érdeklődést a „szellem arisztokratájának" is nevezett, négy nyelven szépirodalmat olvasó, ugyanakkor a szegedi matematikai iskola jeles alakjának számító Pollák György professzor még egyetemistakorában keltette föl Klukovits Lajosban. De mint olvasó és zeneszerető embert azóta is érdekli a kultúra minden szelete, lenyűgözik a régi korok alkotásai. Érdemes-e tudománytörténettel foglalkozni? Klukovits Lajos szerint igen, mert nem biztos, hogy mindegyik régi eredmény elavult; igen, mert öleteket adhat a jelen tudósának; igen, mert a mai eredmények megértéséhez is segítséget nyújthat.