A Széchenyi-díjas Gallé László az újjászervezett ökológiáról

A fölgyorsult környezeti változások miatt reflektorfénybe került az élőlények és a környezet kapcsolatát vizsgáló tudományág, az ökológia. Magyarországon szinte a semmiből kellett újjáteremteni, újjászervezni az ötvenes években visszafejlesztett ökológiát. [namelink name="Gallé László"], a Szegedi Tudományegyetem idén Széchenyi-díjjal kitüntetett egyetemi tanára – miközben nemzetközileg elismert kutatási eredményeket ért el – az újjászervezésben is élen járt.

A közösségszerveződés mechanizmusaira vonatkozó vizsgálataiért, a tájökológia, a társas rovarok ökológiája tanulmányozásában nemzetközileg is elismert munkásságáért, s oktatói, illetve tudományszervezői tevékenységéért Széchenyi-díjat kapott az idén [namelink name="Gallé László"] biológus, ökológus, a biológiai tudomány doktora, az SZTE Természettudományi Kar Ökológia Tanszékének egyetemi tanára – a Magyar Tudományos Akadémia fölterjesztése alapján. De szintén a közelmúltban a köztársasági érdemrend lovagkeresztje kitüntetést is megkapta, az egyetem fölterjesztése nyomán.

– Manapság nagy figyelem irányul az ökológiára, az ökológusokra, ez azonban nem volt mindig így. Az ötvenes-hatvanas években az addigra nagyon magas szintre jutott magyar elméleti ökológiát jóformán megszüntették. A hatvanas-hetvenes évektől teljesen újra kellett építkeznie a magyar ökológiának. És a szinte semmiből történő újrakezdés rengeteg szervezőmunkát kívánt, amin más tudományokban már túl voltak. Szegeden mi hoztuk létre a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesületét, s jóval ezelőtt szintén Szegeden alakult meg a Tisza-kutató munkaközösség. A szegedi ökológiai napok rendezvénysorozata is mérföldkő volt – mondja Gallé professzor.

Hangyászok Szegeden

Háromnapos nemzetközi hangyakutató szimpózium kezdődött tegnap [namelink name="Gallé László"] professzor főszervezésében, az SZTE ökológia tanszéke, a regionális egyetemi tudáscentrum, s az MTA ökológiai és természetvédelmi bizottsága szegedi szekciója összefogásával. Hetven hangyakutató ismerteti kutatási eredményeit a SZAB-székházban, Nagy-Britanniától, s más nyugat-európai országoktól Közép-Európa országain át Oroszország szibériai területeiig. Még Új-Guineából is érkezik egy lengyel származású, ott dolgozó kutató, ismertetve kutatási eredményeit. A háromnapos program utolsó napján a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának területére, Bugacra látogatnak el a résztvevők.

De miért is vált hirtelen központi jelentőségűvé az ökológia? A természet korántsem annyira érzékeny rendszer, mint sokan állítják, jelentős terhelést elbír – ám ma olyan sok irányból olyan erős támadás éri folyamatosan, hogy valóban egyre sérülékenyebb. Élőhelyét átalakító élőlény számtalan akad a természetben, hogy csak a hangyákra, madarakra utaljunk – ezeket „ökoszisztéma-mérnököknek" nevezi a tudomány –, ám az általuk kialakított új élőhelyek, a hangyaváraktól a madárodúkig, nagyon sok más élőlénynek is helyet adnak. Az ember is „ökoszisztéma-mérnök", azonban úgy alakítja át környezetét, hogy kevés, nagyon alkalmazkodóképes élőlényen kívül az összes továbbinak szűkíti a lehetőségeit. S mivel az emberi létezést a többi élőlény léte teszi lehetővé – az ember saját életterét szűkíti. Ha az ökológia szempontjait is figyelembe vesszük, választ találunk, miként élhetünk tartósan együtt környezetünkkel. Mi mindenre kell vigyáznia az embernek a környezetátalakítás során – még inkább helyett –, s mit kell visszaalakítani, ahogyan már mind több helyen történik Magyarországon is.

Milyen is a környezetünk állapota? Kétféle folyamat zajlik egyszerre – nem csak nálunk, világszerte. Egyik a javulás iránya az elkötelezett természetvédők tevékenységének eredményeként – de ez főleg csak a természetvédelmi területekre vonatkozik. Az ország túlnyomó hányadában a környezeti, ökológiai leromlás figyelhető meg; közvetlen környékünkön is látható ez a folyamat.

– Diákkoromban, akárhová mentünk a Tisza-parti füzesekben, hatalmas seregély-, mezeiveréb-, csókakolóniák fogadtak minket, ott fészkeltek köztük sok bagolyfaj egyedei is, és így tovább. Ma is vannak ott madarak, nem is kevés, de azzal, ami évtizedekkel ezelőtt volt, összehasonlíthatatlan a faj- és egyedszám – magyarázza a professzor. – És ez nem csoda, hiszen magának az élőhelynek, a füzeseknek a területe is zsugorodik, egyre terjed az élőhelynek alig alkalmas, behurcolt gyalogakác, zöld juhar, amerikai kőris. A sokat emlegetett „néma tavasz" kialakulása már megkezdődött, s hogy milyen riasztó mértékben halad előre, csak mi, az idősebb nemzedék képviselői vesszük észre, akik tudjuk, mi volt régen. S az ökológia arra is választ ad, hogyan lehet eredményesen visszaállítani az egykori, az ember számára is élhetőbb állapotokat, lokálisan. Globálisan pedig? Tudomásul kell venni: ahhoz, hogy mindenki úgy éljen, mint ma egy átlag amerikai, négy Föld is kevés lenne. Ez tény. A jelek szerint egyetlen út kínálkozik: visszább fogni a fogyasztást – és e fogyasztás-visszafogást nem a legszegényebb világ országainak kellene elkezdeniük. Mai érdekeinkért nem kellene föláldoznunk a jövőt.