A szegedi kórházat hibáztatja a család

Szűcs Tamásnét háziorvosa tíz nap alatt kétszer utalta be kivizsgálásra a szegedi kórházba. A teljesen legyengült, 55 éves szegedi nőt másodszor már nem tudták bevinni, mert a kórházi felvétele előtti napon otthonában meghalt. Lánya szerint hibáztak az orvosok, amikor húgyúti fertőzést feltételezve hazabocsátották
Szűcs Anita: Nem értem, miért küldték haza édesanyámat a kórházból, miért nem vizsgálták tovább Fotó: Schmidt Andrea

– Édesanyám, aki mindig életvidám asszony volt, december elején egyik napról a másikra leesett a lábáról. Egész nap az ágyban feküdt, étvágytalan volt, rázta a hideg, felszökött a láza – kezdte édesanyja utolsó tizenhét napjának történetét mesélni Szűcs Anita. A több diagnosztizált betegségben szenvedő nő úgy gondolta, két-három nap alatt kigyógyul a szerinte influenzaszerű megfázásból. Nem így történt – mondta a lánya –, tovább romlott az állapota, szinte semmit sem evett, csak ásványvizet kortyolgatott.

Mivel nem tudott lábra állni, december 6-án kihívták hozzá a körzeti orvost, aki mentővel a kórházba utalta. A sürgősségi szakambulancián a különböző vizsgálatok elvégzése után a panaszok hátterében urinfekciót (húgyúti fertőzést) feltételeztek, diagnosztizáltak. Szűcs Tamásnét – a kezelési lap tanúsága szerint, amit a sürgősségi betegellátó osztály vezető főorvosa és egy rezidens írt alá – tanácsokkal ellátva még aznap otthonába bocsátották. Terápiaként Tarivid nevű antibiotikumot írtak fel a betegnek azzal, hogy egy hét múlva jelentkezzen a háziorvosnál, ahol vizelet- és laborkontroll javasolt. Szűcs Anita elmondása szerint másnap rosszabbodott édesanyja állapota, ezért felhívta a kórházat, hogy

Halálok

A december 6-i kórházi kezelési lap tanúsága szerint Szűcs Tamásné 13-féle gyógyszert szedett. Kórelőzményében olyan betegségek szerepelnek a lapon, mint magas vérnyomás, struma miatt műtét, és csökkent glükóztolerancia. Az 55 éves nőnek cukorbetegsége miatt nem kellett gyógyszert szednie, csak diétáznia. A betegkarton szerint háziorvosa december 16-án írt fel neki Amaryl nevű gyógyszert a diabétesz kezelésére. A halál megállapításáról szóló hivatalos igazoláson az áll, hogy Szűcs Tamásné december 18-án reggel az ébredés után leizzadt, fulladt, eszméletét veszítette, majd meghalt. A halottvizsgálati bizonyítványban a halálhoz vezető betegségek között említették a szívizom-elfajulást, a nem inzulinfüggő cukorbetegséget és a lázzal járó húgyúti fertőzést. A feltételezett közvetlen halálok a tüdőembólia volt. De hogy pontosan miben halt meg Szűcs Tamásné, nem lehet tudni, mert lánya nem engedélyezte a boncolást.  

segítséget kérjen. Ekkor – Szűcs Anita állítása szerint – azt mondta neki az édesanyját korábban vizsgáló rezidens, hogy másnak sem lenne ereje és étvágya, ha negyvenfokos lázzal és húgyúti fertőzéssel feküdne.

Szűcs Anita aznap elvitte az édesanyja kórházban kapott leletét a körzeti orvosnak, aki szerinte megdöbbent a vizsgálati eredmények – a 15,8-as vércukorszint és a 105-ös vérsejtsüllyedés – láttán. – A háziorvos nem értette, miért nem tartották benn anyukámat kivizsgáláson, hiszen ilyen magas cukoreredménynél már általában inzulinozni kell a beteget. A vérsejtsüllyedés emelkedett értékéről pedig azt mondta, hogy az rosszabb esetben daganatot is jelenthet – mesélte tovább a történetet Szűcs Anita. A vizeletvizsgálat-kontroll eredménye semmi javulást nem mutatott. A betegkarton szerint Szűcs Tamásné vizeletében három kereszt cukor volt, ami emelkedett vércukorértéket jelez. A dokumentumok szerint a körzeti orvos december 16-án vércukor-beállításra és a vérsejtsüllyedés hátterének tisztázására újabb beutalót írt, és kérte betege felvételét a kórházba.

– Aznap elmentem a kórházba felvételi időpontot kérni. Dr. Piros Györgyike a beutalón lévő adatokat – édesanyám életkorát, alapbetegségeit, valamint a magas cukorszintet és vérsejtsüllyedést – látva azt mondta: nem várhatunk, sürgősen be kell hozni anyukámat a kórházba, mert ilyen eredményekkel elképzelhető, hogy az ünnepeket sem éri meg. A betegkartonra az akut felvétel időpontja mellett kérdőjelesen ráírta a tumor szót is. Elsírtam magam. Nem értettem, hogy akkor december 6-án miért küldték haza az anyukámat, miért nem vizsgálták tovább.

December 19-én kellett volna visszavinnem őt a kórházba, de 18-án reggel meghalt a karjaim között – zárta mondandóját Szűcs Anita, aki mérhetetlen fájdalmat érez a történtek miatt. A fiatal nő nem akarja beperelni a kórházat, nem akar kártérítést kérni, csak azt szeretné, ha felelősségre vonnák a szerinte nemtörődöm orvosokat.

Természetesen szerettük volna megkérdezni az ügyben a sürgősségi betegellátó osztály vezető főorvosát is. Dr. Gion Gábor készséggel vállalta a beszélgetést. Később azonban arról értesített, hogy csak a kórház főigazgatója nyilatkozhat vagy engedélyezheti az interjút. Megkerestük dr. Pajor László főigazgatót, aki nem adott engedélyt a beszélgetésre, ő maga pedig nem kívánt nyilatkozni az ügyben.