A szegedi tömegközlekedés legjei

A 35Y-os többszörös csúcstartó: a leghosszabb vonal, a legtöbb megállóval. Fotó: Segesvári CsabaÜnnepi külsőségek között, 1979. április 29-én adták át az első szegedi – egyben az első vidéki – trolivonalat, ami kezdetben a Bartók tér és az újszegedi gyermekkórház között közlekedett, és az 5-ös számot kapta. Vonalát 1981 októberében hosszabbították meg, és mint a legrégebbi trolijárat, a mai napig a Vértó–gyermekkórház közötti 6,2 kilométeres szakaszon közlekedik.

A tízes befutó

Két évvel később, 1983 októberében Makkosház városrész kiépülésével a 7-es és a 8-as vonalon indult meg a troliközlekedés. Előbbi a gyermekkórházig (6,4 km), utóbbi a Vidra utcáig (2,8 km) szállította az utasokat. A 7-es 1996 elején szűnt meg, de néhány évvel ezelőtt feltámadt tetszhalott állapotából. Új útvonala a gyerekkórháztól a Bakay Nándor utcáig tart, és az SZKT által üzemeltetett járatok között a legkevesebb megállóval, szám szerint 11-gyel rendelkezik. A 8-as nem sokkal a Tesco megnyitása után, 1998-ban intett búcsút Makkosháznak és a Körtöltés–Vidra utca (3,8 km) között kezdett el közlekedni, majd a Szent István tér átalakítását követően busszá transzformálódva ma már a Körtöltés utca–Dugonics tér vonalon szállít utasokat – 14 perc alatt. Ezzel az eredménnyel a 10-es autóbusszal holtversenyben a legrövidebb menetidő díját nyerte el a városban. A megnövelt szakasz azonban elég volt arra, hogy lecsússzon egy másik, a legrövidebb vonal aranyérméről. Ennek gazdája – immár nem társbérletben – a 4 kilométeres vonalhosszal rendelkező 10-es.

Öt hónapig bírta

A 8-as troli, A megjelöléssel, egy időre egyébként még visszalátogatott régi végállomására: 1999. január 4-étől június 18-áig szállította az embereket Makkosház és a Vidra utca között. Alig több, mint öt hónapos pályafutása kiérdemelte a legrövidebb ideig regnáló járat címét. Szeged leghosszabb trolivonalát (7,6 km) 1985. novemberében vehette birtokba az utazóközönség: a 9-es troli 28 perc alatt ér Makkosházról a Lugas utcába. Az SZKT járatai közül azonban a 3F villamos ennél is hosszabb menetidővel büszkélkedhet: Tarjánból 32 percbe tart kidöcögnie a Fonógyári útra, pedig ugyanúgy 21 megállónál kell megállnia, mint a 9-es trolinak. A villamos azonban még a több mint félórás úttal sem a leghosszabb menetidővel rendelkező helyi járat Szegeden.

E cím birtokosa a Tisza Volán 35Y-os autóbusza, ami a Víztorony tértől nem kevesebb, mint 40 perc alatt éri el másik végállomását, a kiskundorozsmai Czékus utcát. A szegedi tömegközlekedésben ez a járat még két első hellyel dicsekedhet: övé a leghosszabb út (13,8 km) és a legtöbb, összesen 29 megálló. A Volán közlekedteti a legritkábban induló és a legkevesebb megállóval rendelkező járatot is. Az 51-es buszból a személypályaudvar–Mol-központ között munkanaponként két-két járat indul oda- és visszirányban, míg a népszerű 10-es autóbusz a Tarján víztorony–Honvéd tér vonalon mindössze tízszer áll meg.

Kevesen utaznak halért

S hogy melyik számú járattal találkozhatnak a szegedi közutakon legtöbbet az emberek? Az 1-es villamos csúcsidőben 4-6 percenként indul végállomásairól, a 9-es troli 5 percenként gördül ki a kocsiállásból. A Tisza Volán buszai csúcsidőben sem követik egymást tíz percnél korábban. A zsúfoltság miatt pedig bizonyosan a 90-es és a 90F-es autóbuszokon bosszankodhat az ember. A két járaton naponta összesen 6700 utas utazik. Ettől a számtól egyébként alig marad el a 2-es busz a maga napi 6238 utasával. Emellett szinte nevetségesnek tűnik a kiskundorozsmai Czékus utca és a Halgazdaság közötti utazóközönség létszáma. Az ezen a vonalon szolgálatot teljesítő 77-es buszra naponta átlagosan 27-en szállnak fel.