A tokaji aszú titkai

„A legmagyarabb hungarikum a tokaji aszú" – hangzott el 2012 tavaszán a parlamentben, amikor is megszületett a régóta várt hungarikumtörvény. Eszerint a hungarikum olyan értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével és minőségével a nemzet csúcsteljesítménye. „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél" – már Kölcsey Ferenc Himnusza is dicsőítette a nektárt, azaz a tokaji eszenciát. [namelink name="Zelenák István"] helytörténész, Tokaj-Hegyalja kiváló ismerője komoly kutatómunka során próbálta megfejteni, miben is rejlik a tokaji aszú titka. A kötet tanulmányai három fő téma köré csoportosulnak: a termőtáj kialakulása, az aszúkészítés története 1571-től napjainkig, valamint a rendszerváltás utáni tokaj-hegyaljai pincészetek jövője és kihívásai.

A magyar művelődéstörténet – és persze a borok – iránt érdeklődők számos érdekességre bukkanhatnak az írásokban: miért éppen Tokaj városa lett a borvidék névadó települése, mekkora pusztítást végzett 1885-ben a filoxéravész a szőlőültetvényekben, hogyan ízlelgette 1524-ben Hegyalján a tokaji bort Paracelsus, a híres orvos, akinek köszönhetően fél Európa megismerte Tokaj nevét. A borászok Tokajt az adottságai alapján a világ legjobb termőhelyei közé sorolják. Ez olyan titkoknak (például a „vénasszonyok nyara", aszúsodás, a vulkáni talajok sokfélesége) köszönhető, amelyek együttes hatása teremti ezt az értéket. A tokaji aszú nem más, mint a táj és az ember évezredes összetartozásának és közös munkájának ma is élő példája.

A kötetet [namelink name="Tátrai Zsolt"] borász-fotóművész csodálatos fotói színesítik, az archív képeken pedig a szőlőtermesztés és borkészítés régmúlt eszközeit, tárgyait csodálhatjuk meg. Hangulatfokozónak következzék Márai Sándor megállapítása: „A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett."