– Anna, lehet gyalogolni? – kérdezi egy lány a Dugonics téren.
– Nem, mert a rendőrök azt mondták, maradjunk egy csoportban – hangzik a válasz. Kiss Anna, a két hete alakult Amnesty International szegedi csoportjának aktivistája körül néhány fő várakozik a futás a szabadságjogokért elnevezésű rendezvény kezdetére. A többiek elmentek kávézni, de hamarosan ők is megérkeznek, így gyorsan 20–25 fősre duzzad az oroszországi melegellenes törvények ellen futók száma.
 |
Arra a kérdésemre, hogy miért nem valami hozzánk közelebb álló jogellenes tevékenység ellen emelik fel a hangjukat, Anna azt válaszolta, mivel az Amnesty International egy nemzetközi szervezet, ezért ők a külföldi, nagyon komoly törvénysértések ellen lépnek föl.
Két óra előtt nem sokkal a rendezvényt biztosító rendőrök képviselője érdeklődött a pontos útiránytól. A fiatalok a Kárász utcán és a Széchenyi téren át a Stefánia felé vették az irányt, majd a Dóm tér felől futottak vissza a Dugonics térre. Itt szélnek eresztették a színes lufikat. Így ért véget Szegeden az orosz melegellenes törvények elleni futós tiltakozás.
