2016.12.07. 08:50
˝Azon csodálkozom, hogy eddig bírta˝ - Nem hullajtottak könnyet a gyilkosokért
Egész Balástya és Gyálarét arról beszélt tegnap, hogy pontosan mi és miért történhetett hétfő reggel a szegedi Csillag börtönben. A fegyház egyik cellájában - ahogy írtuk - a balástyai rém és a gyálaréti családirtó közös öngyilkosságot követett el. A megkérdezettek nem hullajtottak könnyeket értük.
– Persze hogy halottam Zoltán haláláról. Ezzel van tele az egész média. Nem lepett meg az öngyilkossága. Azon csodálkozom, hogy eddig bírta. Szerette a szabadságot – mondta a balástyai Gajgonyán élő Szunyi Balázs.
A férfi tanyaszomszédja volt a hétfő reggel a szegedi Csillag börtönben öngyilkosságot elkövetett balástyai rémnek. Szabó Zoltán – ahogy írtuk – a gyálaréti családirtó Miklósi Viktor Gáborral együtt, közös cellájukban akasztotta fel magát – rabruhájukból készítettek maguknak kötelet.
Birkák birodalma a balástyai rémtanya
Szabó Zoltán – akit négy fiatal nő brutális megölése miatt ítéltek el jogerősen tényleges életfogytiglanra 2004-ben – Gajgonyán lévő egykori tanyája mellett Szunyi Balázs elmesélte, hogy a férfi tettei a gyilkosságok után is élénken foglalkoztatták a környékbelieket, és az utóbbi években is rendre előkerültek az emberek beszélgetéseiben. Szabó egykori tanyája körül – ahol a meggyilkolt nők holttestét 2002-ben megtalálta a rendőrség – villanypásztort húztak fel.
A területet egy szomszédos vállalkozás vette meg, a rémtanyán melegebb időben birkákat őriznek. Az omladozó főépület teraszán és szobáiban vélhetően még mindig Szabó Zoltán egykori konyha- és hálószobabútorait lehet látni.
– Én úgy ismertem meg Zoltánt, mint egy környékbeli csibészt, aki elkövetett egy-két lopást. A holttesteket is biztosan ő ásta el, de hogy egyedül követte-e el a gyilkosságokat, abban a mai napig nem vagyok biztos. Persze ez szigorúan a magánvéleményem – mondta az egykori tanyaszomszéd.
Elköszönt kapcsolattartójától a rém
Megtaláltuk a balástyai rém egykori munkaadóját is, aki neve elhallgatását kérve azt mondta lapunknak, hogy nem hullajt könnyeket korábbi alkalmazottja után. – Akkor kellet volna felkötni, amikor kiderült, hogy mit tett szerencsétlen áldozataival. Megértem a döntését. Minek kerülgették volna még egymást negyven évig a börtönőrökkel? – mondta a férfi.
A Balástya belterületén álló, és a helyiek által csak belső kocsmának hívott ivóban is központi téma volt Szabó Zoltán öngyilkossága. – Tizenkét évig voltunk munkatársak. Mondhatjuk, hogy barátok voltunk, sokat buliztunk együtt – mondta Rácz István. A férfi hétfő este értesült Szabó haláláról egy másik helyi kocsmában. – Az egyik közös ismerősünk volt a kapcsolattartója a börtönben. Néhány hete járt nála, és azt mondta nekem, hogy Zoltán valahogy úgy búcsúzott tőle, hogy többé már nem fognak találkozni – magyarázta a férfi.
A Facebookon sikerült beszélnünk Szabó Zoltán egyik áldozatának nővérével. „Épphogy túléltem a halottak napját, és most újra felszakadtak a sebek. Még reagálni sem tudok semmit Szabó Zoltán halálára" – írta a nő.
Menekülés a Narancs utcából
Miklósi Viktor Gábor szörnyű tettét a gyálaréti Narancs utcában követte el, ahol 2008-ban megölte élettársát és 9 hónapos kisfiát. Ezután vallotta be, hogy 2005-ben ő végzett nagyanyjával is. „Bármi történt a házban, Katica olyan boldog volt ott" – mondta lapunknak a nő anyja 2010-ben, amikor Miklósit jogerősen tényleges életfogytiglannal sújtotta a bíróság. A házat ezért nem adták el a mai napig, amiben tudomásunk szerint most Katica egyik bátyja él, de ottjártunkkor nem volt otthon.
Elmentünk a lány szülői házába is, ahol az egyik rokon nyitott ajtót, aki azt üzente, hogy Miklósi Viktor Gábor öngyilkossága rendkívül felzaklatta Katica szüleit, és semmit nem akarnak mondani a történtekről. Miklósi anyja fia háza mellett lakott a gyilkosság idején, a Narancs utcában, de – ahogy egy utcabeli fogalmazott – elmenekült a környékről. Elmentünk új lakcímére is, de ott sem látták a szomszédok hónapok óta. A Narancs utcában élő Csízik Vincéné Erzsébet a tévéből értesült hétfő este Miklósi haláláról.
– Katicát és a kisfiát, Tomikát családtagként szerettük. Sokszor voltak nálunk. A mai napig nagyon hiányoznak nekünk – mondta könnyes szemmel Erzsébet. A nyugdíjas asszony nem rejtette véka alá: örül, hogy Miklósit a lelkiismerete végül az öngyilkosságba hajszolta.
– Most is nagyon együtt érzek Katicáék családjával. Megértem, hogy ismét megviselte őket ez az ügy, hiszen Katicának a napokban lenne a születésnapja is. A mai napig bennem él utolsó találkozásunk. A gyilkosság napján köszönt be hozzánk. Fodrászhoz ment, hogy utána megöljék – mondta könnyeivel küszködve Erzsébet.
