Bagolycsalád lakik az erkélyen

– Bagolymama – mi csak így hívjuk – kezdi mesélni [namelink name="Szarka Péterné Edit"]. Elmondja: – Eleinte félénk volt, de most már nagyon kézhez szokott. A költés után ugyan le sem szállt a kicsinyekről, de már nem félti őket tőlünk annyira. A tojó korábban is költött már a negyedik emeleti erkélyládában.

– Egyre több fát vágnak ki a közeli erdőkben, valószínűleg ezért költözhetett ide. Itt nem háborgatja senki – érvel Edit. Azt is megtudjuk tőle, hogy a tojó párja kevésbé bizalmaskodó. Ha éppen nem a kicsinyeinek vadászik élelmet, a szomszédos fa árnyékában húzza meg magát, onnan tartja szemmel a családját.

Az erdei fülesbagoly tojó öt fiókájával. Szarka Péterné Edit

A kicsik igen kíváncsiak, gyakran kikászálódnak a fészekből, és bekukucskálnak a lakásba, ahová Edit néha be is engedi őket – írja a Borsonline. – Nem piszkítanak be, és a fészküket is tisztán tartják – mutat rá Edit.

Megtudjuk, hogy nagyon szeretik őket, a kicsik és a szülők is hozzájuk szoktak már. – Bagolymama mintha kötődne is hozzánk, mielőtt vadászatra indul, mindig repül az erkély felett egy tiszteletkört. Jelzi nekünk, hogy elhagyja a fészket – fejezi be az asszony. A kisbaglyok kicsit több, mint egy hónap múlva elhagyják a fészket.