Szeged és környéke

2010.04.23. 21:25

Balogh Erikát hangjáról rögtön felismerik

Szeged - Legjobb szinkronszínészeink egyike a szegedi társulatot erősítő Balogh Erika, akit mostanában Muskátné szerepében láthatnak a nézők a kisszínházi Liliomban. A színésznő a sok sportnak, a lovaglásnak és a síelésnek köszönheti fiatalosságát.

Hollósi Zsolt

Sokan először a hangja alapján ismerik fel Balogh Erikát (52), aki a legjobb és a legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínészeink egyike. Tavaly ősszel szerződött a Szegedi Nemzeti Színház társulatához, a Háztűznéző Arinája után a Csongor és Tündében játszotta az Éj szerepét, a múlt héten pedig a Liliom Muskátnéjaként mutatkozott be a kisszínházban.

– Muskátné egy kis karakterszerep, nem követel túl nagy energiát tőlem, ráadásul Molnár Ferenc szövege is könnyen tanulható. Számomra az egyik legfontosabb, hogy milyen munkafolyamattal jutunk el a bemutatóig. Évek óta nem volt ilyen kellemes, jó hangulatú próbaidőszakom; egyetlen rossz szó nem hangzott el. Ez a rendezőnk, Keresztes Attila kivételes problémamegoldó képességének köszönhető. Mindnyájan jól éreztük magunkat, ettől izgalmas, érdekes előadás született; a nézők is szeretik – mondja Balogh Erika, aki örül annak is, hogy hosszú idő után újra beválogattak egy szegedi produkciót a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába. A Háztűznézőt eredetileg Kecskeméten mutatták be, de a szegedi repríz is sikert aratott. A POSZT-ról jó emlékei vannak: Zsótér Sándor kecskeméti Scribe-produkciójával Bouillon hercegnőként 2005-ben elnyerte a legjobb női epizódszereplő díját.

Balogh Erikát a sok sport tartja fiatalon.  Fotó: DM/DV

Balogh Erikát a sok sport tartja fiatalon.
Fotó: DM/DV

– Megszerettem a szegedi társulatot, jó kedélyű, erős csapat dolgozik itt. Szép a város is, de nem tudtam még igazán megismerni, mert sok a feladatom Budapesten is. 2008 elején felkértek az V. kerületi Aranytíz Kultúrház igazgatására; ez a munka mára sikertörténetté vált. Színházi előadásokat is tartunk, de száz másféle programunk is van. Fantasztikus fejlődés indult el, a kultúrház mára roppant népszerű hellyé vált. Rengeteg ismerősöm él Szegeden, gimnáziumi osztálytársaim közül Ceglédről többen ide jöttek egyetemre, most pedig ügyvédként, tanárként dolgoznak itt. Az úszóházi régi csapatból is sok barátunk van. A szabadtérin 1997-ben csodálatos élmény volt négyezer ember előtt játszani a Cyrano Duennáját. Látványos, hangulatos produkció volt Cserhalmi Gyurival a címszerepben – emlékszik Balogh Erika. Férje, Pintér Tamás – akit sokan inkább művésznevén, Oroszlánként ismernek – ugyancsak szerepelt a Dóm téri előadásban: Valvert vicomte-ot játszotta és az akciójeleneteket tervezte.

Lovagol, síel, vitorlázik

– Hitetlenkedni szoktak, amikor megtudják, hány éves vagyok. Jó formámnak egyetlen titka van: a sport. Első számomra a ló, különösen a magyar hagyományokat legjobban megtestesítő lipicai. Megmaradásáért keményen dolgoznak a barátaim, akikhez Szilvásváradra járok. Ezeken a lovakon csoda lovagolni, erő és igazi tudás kell hozzájuk. A síelés és a vitorlázás is szenvedélyem, de imádok motorozni is. Attól maradtam harmonikus, boldog ember, hogy a saját ízlésem, erkölcsi értékrendem szerint élek.

– Elkötelezett harcosa vagyok a bulvárellenességnek; fontosnak tartom, hogy elsősorban a munkánk, teljesítményünk, ne pedig a magánéletünk alapján ítéljenek meg bennünket. Sokkal jobban örülök, ha a hangom alapján ismernek fel, mint ha amiatt foglalkoznának velem a lapok, hogy milyen a szerelmi életem. Kedves szinkronfeladataim közé tartozik a Született feleségek keresztény értékrendet valló, konzervatív szereplője, Bree. Marcia Cross jó színésznő, nagyon szeretem, korábban a Melrose Place-ben és az összes nagy filmjében is én voltam a magyar hangja. A Keserű méz szinkronizálásáért nívódíjat kaptam, a Zabriskie Point és a Manhattan is kedves munkám volt. A sorozatoknál ritkán fordul elő az, mint a Született feleségeknél, hogy a szinkront is sztárszereposztással veszik fel. Rengeteg szinkronstúdió alakult az utóbbi évtizedben, és megpróbálnak a színészeken spórolni, ami persze meg is látszik a színvonalon. Némelyik stúdió ugyanazért az összegért próbál szerződtetni, amit 1988-ban a Dallasért kaptam, ráadásul rengeteg amatőrrel is dolgoznak. Ilyen munkát nem vállalok el, mindig megkérdezem, ki a rendező, kik a partnereim.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!