Bandó nem várja a sült galambot a grillfesztiválon

- Hurka, kolbász, grillcsirke, könyvek. Kicsit kilóg a grillfesztiválozók sorából. Miért tartotta fontosnak, hogy itt népszerűsítse a köteteit?
– Nagyon meglepődtem, hogy még harminc megjelent kötetem után is akadnak olyanok, akik rácsodálkoznak arra, hogy írok. Fontos, hogy ne csak humoristaként, hanem íróként is megismerjenek. Kiadóként pedig önállósítottam magam. Nem azt várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, teszek azért, hogy bemutassam az írásaimat. Szerzőként elbeszélgetek az emberekkel, kiadóként pedig vásárra viszem a könyveimet.

– Jó marketingesként minden potenciális vevőt megszólít. Alig fejezi be egyikükkel a beszélgetést, s már jön is a következő. Bár akadnak köztük szép számmal régi ismerősök is...
– Deszken születtem, itt nőttem fel. Leszerelés után itt kötöttem házasságot, és a lányom, Natália is itt született. Sok szép emlék köt Deszkhez és Szegedhez. Szívesen emlékszem vissza a technikumi éveimre, életem egyik meghatározó időszaka volt. 1962-ben kezdtem el a Vedresbe járni, akkor lettem tagja a Modern Színpadnak is, ahol a deszki általános iskolai színjátszó életemet folytattam. Sportoltam is: a SZVSE-nél birkóztam. Leszerelés után a tervezővállalatnál dolgoztam. Közösségi feladatokban jeleskedtem: a filmklubtól kezdve a könyvklubon át a színházi beszélgetésekig. Ez alatt a négy év alatt kezdtem el karikatúrákat rajzolni a Délmagyarnak, majd a Szegedi Egyetemnek. Egyszóval: itt érlelődtem azzá, amivé később reméltem, hogy leszek.

Két hét múlva a halfesztiválon leszek újra Szegeden. A múzeumnál, a támfal mellett mindenki megtalálhat a könyveimmel. Fotó: Segesvári Csaba
– Építőipari technikumot végzett, kacérkodott a színészettel, majd humoristának állt. Mikor kezdett el könyveket írni?
– Az Úton, útfélen volt az első kötet, 1986-ban. Előzménye, hogy 1985-ben betörtek hozzánk a mátyásföldi kétszobás lakásunkba. Kiraboltak. Ez nagyon mélyen érintett, a lelkemig hatott. Nem pusztán azért, mert pénzt vittek el tőlem. Az ember azt hiszi magáról, hogy nevettet, szórakoztat, ő a bohóc, aki mindenkinek csak örömöt akar adni, erre kirabolják. Emiatt sokat keseregtem, abba akartam hagyni a fellépést is, de kifordult belőlem az Úton, útfélen című könyv. Végül a sors csodálatosan rendezte el a dolgokat: a kötet 50 ezer példányban jelent meg fél év alatt. 2000-ben adták ki újra, ekkor indult újra az írói pályám. Azóta közel 30 kötetem jelent meg. Hosszú út vezetett odáig, míg három évvel ezelőtt megjelent a Sosemvolt Toscana. Már a hetedik kiadás áll a raktárban. Öt évvel ezelőtt pedig – amikor az unokám, Hanna Sára született – útjára indult a Madarat tolláról című kötet. Azóta tizenkettőre gyarapodott a gyermekeknek írt verses, illetve mesés könyveim sorozata.

– Ki a legnagyobb kritikusa?
– Először az unokámnak mutatom meg az elkészült verseket. Hanna Sára kedvenc elfoglaltsága a korrektúra. A felolvasások végén felkiált, mint a Bibliában: Papa, ez jó!

– Mit várhatunk legközelebb a tollából?
– Egy mondókás könyvön dolgozom, amely kifejezetten a gyerekek beszédtechnikájának javítására szolgál majd, ezen kívül hamarosan megjelenik az Ami a bögyünkben van című természetbúvár jellegű sorozat folytatása és a Táltossá lett kiscsikó második része. Most pedig tankönyvet írok.