Barbárok ideje: gyilkosság a Paprika utcában

„A Csongrád Megyei Bíróság háromnapos tárgyalás után Vass Gyula 25 éves, szegedi lakost négyrendbeli gyilkosságban, egyrendbeli szándékos emberölésben, egyrendbeli erőszakos nemi közösülésben, egyrendbeli lopásban mondta ki bűnösnek, és ezért összbüntetésül halálra ítélte." Ezekkel a mondatokkal fejeződött be a Szegeden megjelenő napilap, a Délmagyarország féloldalas tudósítása 1961. június 29-én. Pár hónappal később az országos terjesztésű újságokból már azt is kiolvashatták a Szeged külső kerületében, Alsóvároson élők, hogy az első fokon meghozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelte, vagyis Vass Gyulának már csak egyetlen útja maradt, ami a bitófa alá vezet.

Hihetnénk: ezt megtudván a Paprika utcában, a környéken, de Szeged többi városrészében is megnyugodtak a kedélyek. Ám ez korántsem így történt. Nem véletlenül hagyott mély nyomokat a bűntény a szegediekben, ugyanis a Paprika utcai gyilkosság egyrészt hihetetlen, a városban korábban soha nem látott brutalitással zajlott, szinte már sátáni erőket emlegettek Vass Gyula tettét elemezve.

A sajtó egyébként nem szentelt túl nagy teret a történteknek, csupán két rövidke hír jelent meg a lapokban. Az egyik így szólt: „Rozsi János Paprika utcai lakost és családját valaki megölte, a rendőrség nyomozást folytat". A másikban két, vélhetően a bűntény helyszínéről eltűnt karórára hívták fel a figyelmet, megadván azok pontos leírását. Eközben a nyomozás több szálon is futott. Meggyanúsítottak elmebeteget, egy, a családnak hitelező asszonyt, egy rokon is képbe került, de még egy titokzatos jugoszláv férfi után is kutattak, míg végül meglepően gyorsan fény derült az igazságra.

A fővárosból Szegedre rendelt nyomozókat is „fegyverbe szólító" rendőrség már néhány héttel a tett elkövetése után átadta vádemelésre az ügyet a Csongrád Megyei Főügyészségnek. Ám, ha valaki arra gondol, a hihetetlen bravúr csupán a szorgos rendőrök összehangolt munkájának köszönhető, alaposan téved. A magyarázat sokkal egyszerűbb: két asszony vallomása vágott olyan rést, amin aztán beszüremlett a világosság. Vass Gyula számos nőismerőse közül az egyik, Sz. Ferencné május 14-én, vagyis pár héttel a gyilkosságot követően összeszedett magában annyi bátorságot, hogy meg sem állt a rendőrségig, s elmondta: a gyilkosság estéjén Vass Gyulával színházba ment, ahol a kubai balett együttes műsorát nézték meg.

Akkor a barátja fején vérző sebet vett észre. A férfi sérülését egy verekedés visszamaradt nyomaként magyarázta, ám ezt Sz.-né túl gyanúsnak találta. Ugyanis Vasstól egy nejlonsálat kapott ajándékba, s látott a férfinél két karórát is, éppen olyanokat, amilyeneket a rendőrség a Délmagyarországban közzétett felhívás szerint keresett. Már ez a vallomás is nagy izgalmat okozott a kapitányságon, ahova ugyanezen a napon egy névtelen levél is érkezett. Ebben arról olvashattak a rendőrök: Vass Gyula az utóbbi időben nagyon idegesen viselkedik, és azt sem titkolta el felesége előtt, hogy Alsóvároson több embert megölt.

A nyomozók azonnal kocsiba vágták magukat, és a lakásán tartóztatták le Vass Gyulát. Ám semmilyen rábeszéléssel nem sikerült beismerő vallomást kicsikarni a férfiból. Amikor aztán néhány nap múlva elé tárták a bizonyítékokat, mégis elismerte tettét.

A gyilkosság napján, 1961. április 25-én inkább a túlfűtött szexualitás, mintsem a munkakedv tombolt Vass Gyulában. Annyira hajtotta a vágy, hogy - miután elment egyik régebbi munkahelyére, az Áforhoz, hogy elhozza ottfelejtett bakancsát, amit zálogba szánt -, a szegedi nagyállomás restijében egy kis szíverősítőt vett magához, s elballagott a Paprika utcába. Régi ismerőseit, a Rozsi családot akarta felkeresni, mert úgy okoskodott, itt két asszony közül is válogathat, ha ágypartnert akar szerezni. A házigazda 21 éves felesége mellett a házban lakó 41 éves Forró Máriát, az anyóst is olyan nőnek vélte, aki hajlandó egy kis légyottra kora délelőtt. (Az asszonyok mellett egyébként a külvárosi házban élt akkoriban a 21 éves Rozsi János, 20 hónapos kisfiuk, Jánoska és a fiatalasszony 17 éves húga, Buborék Gizella is.)

Vass nem először járt náluk, még börtönbe kerülése előtt jó kapcsolatot alakított ki a Rozsiékkal. Többször is megfordult a házban, így jól ismerte a család szokásait éppen úgy, mint magát az épületet.

Vass Gyulát délelőtt 10 óra körül engedték be a házba, ahol Forró Mária és Rozsiné fogadta, a kisfiú ágyában aludt. Rövid ideig zajlott hármasban a beszélgetés, ugyanis Rozsinénak sürgős dolga akadt, orvoshoz kellett mennie. Vass ezt követően már nem tétovázott sokat: korábbi szeretőjét, Forró Máriát kezdte el ölelgetni, de a nő elutasította. Azonnal lendült Vass keze - előbb csak megütötte a nőt, majd felmarkolt egy baltát, s többször is lesújtott az áldozatára.

A forróvérű gyilkos ezt követően nagyon is hideg fejjel gondolkodott. Nyugodtan elüldögélt a holttest és az alvó kisfiú mellett, még arra is szánt időt, hogy felmossa a vérrel áztatott padlót, rendet rakjon, áldozatát pedig a hátsó szobába rejtse el, nehogy az első rányitó rögtön felfedezhesse a bűntényt.

Délben aztán ismét akcióba lépett Vass: a hazatérő Rozsinét, akárcsak első áldozatát, baltával verte agyon, de többször belevágott egy kést is a hörgő asszonyba. Ez a gyilkosság már nagyobb zajjal járt, a rémülten védekező, sikoltozó asszony hangjára felébredt Jancsika. Vass Gyula ekkor sem esett pánikba. Miután végzett második áldozatával, a gyermeket felöltöztette, és kivitte a kertbe játszani, majd ismét eltüntette a nyomokat.

Meghozott Vass még egy, számára fontos döntést: ha már egyszer dél felé jár az idő, meg is ebédel. „Még szerencse, hogy bevásárolt." – gondolhatta, amikor a halott Rozsiné táskájából kivette a frissen hozott kenyeret, majd szalonnát keresett magának, s békésen falatozgatott. Ezt követően megint a nyomok eltüntetésével töltötte az időt, s döntött: mégiscsak végez a gyerekkel is.

Mivel nem akarta ismét vérrel szennyezni a szobákat, a gyermeket a ház padlásán ütötte le a baltával, kést szúrt a kicsinyke testbe, s hogy teljesen biztos lehessen abban, Jánoska nem éli túl a támadást, egy kötelet is meghúzott a gyerek torkán.

Délután aztán kiélhette szexuális vágyait is az akkorra már minden emberségéből kivetkőzött, gátlásaitól megszabadult férfi. A munkából négy óra után hazaérkező Buborék Gizellával is végzett. Leütötte baltával a nőt, de mielőtt az meghalt volna, agóniája közben meg is erőszakolta. A családfő, Rozsi János élete öt órakor fejeződött be. Baltával ütötte, késsel szurkálta meg Vass a férfit, majd, mivel saját inge és nyakkendője véres lett, Rozsi ruháit vette magára. Távozása előtt nem feledkezett meg a zsákmányszerzésről sem: két napszemüveget, két karórát, egy selyemsálat vett magához, s bezárva a lakásajtót, elballagott.

Napokig csend borult a házra, nagyon is gyanús csönd. A szomszédok erre felfigyelve értesítették május 2-án a rendőrséget. A helyszínre kiérkező rendőröknek elmondták: napok óta semmilyen mozgást nem tapasztaltak az öttagú családnak otthont adó házban, holott korábban mindig nagy volt itt a sürgés-forgás. Belépve a lakásba, a fojtogató hullaszagban aztán perceken belül négy holttestet fedeztek fel az egyenruhások, a padláson elrejtett Jánoska tetemét nem sokkal később találták meg. A boncolás során a következő számokat írták a jegyzőkönyvbe: Rozsi János testén, fején 17, feleségén 22, Forró Márián 13, Buborék Gizellán 18, a kétéves Jancsikán 10 sérülést fedeztek fel. A gyilkos szerszámokat leltározó rovatba pedig a balta mellé kés, kötél és ácskapocs is bekerült. Az elkövetkező hetekben több mint ötszáz embert hallgatott meg a rendőrség a Paprika utcai családirtás részleteit kutatva, ezer oldalasnál vastagabb jegyzőkönyv készült.

A bűncselekmény felfedezésekor az a gyanú merült fel, hogy a családirtást elmebeteg követte el. Így a páratlan brutalitás természetesen már a nyomozás során elemző kutatásokra ösztönözte az emberi lélekkel foglalkozó szakértőket, akik közül végül dr. Vargha Miklós professzor egy részletes jellemrajzott is közzétett a Magyar Pszichológiai Szemle egy évekkel későbbi számában. Ebben írt Vass Gyula előéletéről. A négyszeres gyilkos anyja a kisfiú születésekor meghalt, apja nem törődött vele, ezért gyermeknevelő intézetbe, majd innen nevelő szülőkhöz került. Vass elmondása szerint mindkét helyen rosszul bántak vele, ezért nem bízott senkiben.

A hat osztályt végzett fiú 14 éves korában vájártanulóként kezdett szakmát tanulni, de tanulmányait nem fejezte be. Ettől kezdve munkahelyeit gyakran váltogatta, volt, ahol csak néhány napig maradt. Utolsó munkahelyén, a szegedi Szőrme- és Bőrruhaipari Vállalatnál 1961. április 18-án helyezkedett el rakodóként, de összesen csak négy napig dolgozott itt. Április 24-én, vagyis egy nappal a gyilkosság előtt már nem jelentkezett munkára.

Korán összetűzésbe került Vass a törvénnyel: előbb lopás miatt három, majd egy betöréses lopást követően hat hónapot töltött rács mögött. 1956-ban külföldre, Angliába ment, ahonnan két évvel később visszatért. A pusztítóból nem hiányzott az önpusztító hajlam sem. Már a Paprikai utcai gyilkosság előtt megkísérelt öngyilkosságot, majd tette elkövetése után négy nappal ismét önkezével akart véget vetni életének. Gyakran barangolt munka nélkül, üres perceit italozással töltötte ki a jóképű férfi, aki igencsak sok nő kegyeit nyerte el.

Kétszer nősült, házasságaiból egy-egy gyermek született, míg házasságon kívüli kapcsolatai eredményeként kétszeres apa lett. Nem hétköznapi brutalitása szexuális életében már korán felszínre tört. Az első feleségét például megismerkedésükkor nem csupán megverte, de meg is erőszakolta. Második feleségét is gyakran ütötte, de Vass vallomásaiból azt is kiderült, hogy többi párkapcsolata is gyakran veréssel, nemi erőszakkal indult. Minderről így nyilatkozott az őt faggatóknak:

- A nőket, a pénzt szerettem. Akiket erőszakkal közösülésre kényszerítettem, tovább is fenntartották velem a kapcsolatot, de a homoszexuális viszonyt sem vetettem meg. Lobbanékony, erőszakos voltam, nem bírtam el azt, hogy ha valakit kiszemeltem, ne kapjam meg." Nem titkolta el azt sem, hogy a gyilkosság után a feleségével is végezni akart, de arra is gondolt, hogy inkább megvakítja. Végül úgy döntött, inkább az asszony bútorait és ruháit önti le savval, mert így tud neki legnagyobb bánatot okozni. Ez pár nappal a letartóztatása előtt meg is történt.

A nyomozás során kihallgatott nőismerősök szavai alátámasztották a Vass által elmondottakat, de volt börtöntársai sem festettek túl kedvező képet a gyilkosról. Beképzelt, pökhendi embernek ismerték meg, aki a börtönbeli vitákat is gyakran társai megverésével zárta le. Szabadulása előtt kijelentette: a rács mögé soha nem fog visszakerülni, mert bármit is követ majd el, inkább kinyírja magát. Vass Gyula egyébként ezzel indokolta a családirtást is.

- Az első gyilkosság után rögtön elhatároztam, ha így elmenekülök a tett helyszínéről, hamar elfognak. Mindenképpen menekülni akartam, ha kiirtom a családot, senki sem fogja tudni, ki járt ott."

A vizsgálat során elmondta azt is, hogy áldozataival jó viszonyban volt, gyakran eljárt hozzájuk, első és második áldozatával régebben nemi kapcsolatot is létesített. Mindezt azonban teljesen közönyösen tárta fel, szavaiban semmilyen sajnálatot, vagy más érzelmi reakciót nem fedezett fel kihallgatója. Csupán a kisgyermek meggyilkolásának elmondásakor látszott bizonyos érzelmi megnyilvánulás. Szégyelli, hogy gyereket ölt – jegyezte meg.

„Az ösztönkörben kétségtelenül két olyan jelenség fordult elő, amely kórosnak mondható, így a homoszexualitás és a nekrofília. (Ez utóbbi olyan szexuális eltévelyedés, amely abban ölt testet, hogy az elhunyt személyt szexuálisan megbecstelenítik. A nekrofil személy képes megölni kiszemelt áldozatát, hogy megkaphassa – a szerző). Vass Gyula homoszexualitása kapcsán az volt a véleményünk, hogy egy hiperszexuális egyén pénzszerzési megnyilvánulása volt. A nekrofília viszont kizárható volt, ugyanis Vass még élő személyen követte el ezt a cselekményét is, tehát Vass Gyula számos szadisztikus szexuális cselekményeinek sorába lehet illeszteni.

Az ösztönkör zavarain kívül az érzelmi sivárság, kötődés- és kapcsolódási képtelenség az, amely a tömeggyilkost leginkább jellemezte. Igaz ugyan, hogy a férfit érzelmi sivárság, kötődés- és kapcsolódási képtelenség jellemezte, mint ahogy az is tény, hogy az első gyilkosságot indulatától vezérelve követte el. Ám a többi áldozata megölése előre kigondolt, tervszerű, a menekülés érdekeit szolgáló, a vádlott szempontjából célszerű cselekményként értékelhető" – olvasható Vargha professzor tanulmányában.

A szakértői véleményeket is figyelembe véve, a fellebbezést követően 1961 augusztusában másodfokon is bűnösnek mondták ki Vass Gyulát. Ahogy a törvény halálbüntetés kiszabása esetén előírta, kegyelmi kérvény is fogalmazódott, ám ezt elutasították, Vass Gyula kötéllel a nyakát végezte. Bitófáját Pesten állították fel, tetemét – szintén az akkor élő jogszabályok szerint – jeltelen sírba földelték.

(Ez a fejezet részlet a szerző most készülő, s az Alföld legmegdöbbentőbb bűneseteit feldolgozó könyvéből.)