Bemutatták a délvidéki magyarirtásról szóló könyvet Szegeden

Matuska Márton egykori újságíró elsőként kezdett foglalkozni Magyarországon a 1944–45-ös titói népirtás tragikus ese­ményei­vel, a magyarokat ért délvidéki atrocitásokkal a Ma­­gyar Szó munkatársaként. A helytörténészek közreműködé­sével folyamatosan közölte a lap a feltárásait. Nagy mennyiségű kutatási anyag gyűlt össze nála, most kötetbe foglaltak annak egy töredékét. A föld alól is eltűntek címmel jelent meg könyve a 82 éves Matuska Mártonnak, aki a Sajkásvidék magyartalanításának történetéről ad számot soraiban.

A művet kedden mutatták be a Somogyi-könyvtárban, az Ünnepi Könyvhét részeként, az íróval Kisimre Ferenc publicista beszélgetett. Mint kiderült, Bácska legdélebbi ré­­­szén hosszú évtizedekre nyú­­lik vissza a magyarok és a szerbek konfliktusa.

Elsőként 1942-ben a magyar fegyveres erők léptek színre a partizánháborút szító szerbekkel szemben, majd 1944–45-ben a szerbek kamatostul adták vissza: a titói Jugoszlávia partizánjai Bácska visszafoglalásába kezdtek, ami népirtásba torkollott. Húszezer magyart vé­­geztek ki, a szerző beszámolója szerint a szerbbarát bírót, Molnár Andort például mellkason szúrták és kitépték a szívét, Sós Istvánnak mindkét szemét kiszúrták, Takácsné Schmidt Ilonát megerőszakolták és feldarabolták, míg egy másik bírót börtönre ítéltek. Amint a belügy megtudta, hogy nem kapott halálbüntetést, azonnal kivégeztették.

Ilyen és ehhez hasonló szörnyűségekről számol be Matuska Márton, aki arról is ír, hogyan tüntettek el sok-sok áldozatot, miért nem találni tö­megsírokat. A mű írója főként Csúrog, Kabol, Mozsor, Sajkáslak, Tiszakálmánfalva és Zsablya eseményeivel foglalkozik hosszabban.