Bivalyerőt vetettek be Mórahalmon

Több mint tíz év tervezőmunkája ért be tegnap Mórahalom határában. Átadta a nagyszéksóstói bivalyrezervátumot a két fő partner, aki együtt pályázott az Unióhoz: a magyar–szerb határon is átnyúló természetvédelmi terület gazdája a Kiskunsági Nemzeti Park képviseletében Vajna Tamásné igazgató, a terület hasznosítását kezdeményező önkormányzat nevében Nógrádi Zoltán polgármester.

Az országban egyedülálló turisztikai látványosság jött létre 47,5 millió forintos támogatásból és 2,5 millió forint önerővel. Kuriózum, mert annak ellenére, hogy a százhektáros terület változatlanul a nemzeti park védett része – látogatható.

Az út felől ugyancsak különlegesség: Csongrád megye első akadálymentes kilátója. Innen belátni a bivalyok földjére, a rezervátum túlsó felén emelt másik toronyból pedig a gyurgyalagok fészkelőhelyére leshetnek be a látogatók.

Amikor kiszabadul a gulya: 45 bivalytehén ismerkedik új otthonával.
Fotó: Segesvári Csaba
– A Nagyszéksóstó, amelyet öt kilométer villanypásztor hasít ki a környezetéből, a hetvenes években eszményi mélységű szikes halastóként szolgált. Az aszállyal és a talajvíz visszahúzódásával a tó húsz éve rohamosan apadni kezdett, néhány évig a vízfoltokon pompázott még a tündérrózsa, ám a tó hamarosan kiszáradt. Már csak a mindent elborító nádas emlékeztet rá, a szegélyén pedig elgazosodott a legelő. Madárvilága megfogyatkozott, bölömbika és törpegém fészkel benne előszeretettel – tudtuk meg Krnács György természetvédelmi őrtől.

Márványfehér bivalytej

Katonaviseltek nevezik viccesen bivalytejnek a cikóriakávét, látszik, nem ittak még az igazi márványfehér italból. A bivalytehén 10-20 hektót is ad évente, teje hamarabb alszik meg a tehéntejnél, és vitamindúsabb is annál. A belőle készült sajt a mozzarella, a feta és a scheddar. A bivaly húsa rendkívül egészséges, a borjúé pedig olyan porhanyós, mint a tehénborjúé.

Ennek a lepusztult tájnak a helyreállítására pályázott pénzt a nemzeti park, mégpedig kreatív ötlettől vezérelve élő erőre alapoztak: a bivalyokéra. Hivatalos közbeszerzési eljárást hirdettek a bivalybeszerzésre. Az első rezervátumlakók meg is érkeztek néhány napja a Fertő-Hansági Nemzeti Parkból és – mint látni a nyomaikból – be is lakták már az új otthonukat. A barmok látványnak sem utolsók: meghökkentő, amint 45 bivaly egy gulyában ringatózik a nádasban.

Magyar hagyományt is ápolnak, ugyanis a házibivaly védett magyar őshonos igavonó. Gyökerei állítólag Indiába nyúlnak. (Nem véletlen, hogy Kányádi Sándor azt verseli róla:

„S azért olyan billegő / a bivaly járása, / mert hajóval érkezett / őkelme e tájra.") Félezer éve pedig kifejezetten tenyésztik is idehaza. Igénytelen lévén hívják a szegény ember tehenének – a birka mellett. Hatalmas termetű, nem ritkán két méter magasságúra is megnő, akár 20-25 évig is elél. Valóban bivalyerős, igavonóereje másfélszer akkora, mint a marháé. A nemritkán 800 kilós állat még a szürkemarhánál is kevesebbel beéri; megeszik kákát, nádat, szittyót, mocsári füveket. Így tíz év alatt a Nagyszéksóstó nádasát is lelegelik, patájukkal közben letapossák a földfelszínt, és ettől visszaáll az eredeti szikes-tavas táj. A módszer nem új, más nemzeti parkok is bevetik, de ilyen látványgulya egy sincsen közöttük. A megyében nem ők az első bivalyok: két éve a nemzeti park Pusztaszerre telepített egy elzártan élő gulyát, annak már száz feletti a létszáma.

Nem kell sokáig várni, tavasszal jön a bika!
Fotó: Segesvári Csaba
Bivalybika tavaszra

Hamarosan a saját nevelésű utánpótlásra is gondolni lehet, mert a mórahalmi állomány lassan eléri a 4-5 éves ivarérett kort. Ehhez viszont még hiányzik a mórahalmi határban egy tetterős tenyészbika. Merthogy – félreértés ne essék – az újdonsült rezervátumlakók mind nőstények annak ellenére, hogy szarvuk sarjadt. Mint megtudtuk, tavasszal várható egy hím. És akkor lesz csak komor bikája a vidéknek, mert bár a bivaly jámbor állat, nincsen veszedelmesebb ellenfél egy felingerelt bivalybika kétméteres szarvánál.