Szeged és környéke
2010.05.15. 19:52
Borközgyűlés a városházán
Szeged – Egyesek szerint végre helyére állt a rend: borozva hallgatták a beszámolókat a szegedi városházán ideiglenesen összehívott közgyűlés tagjai. A XVI. Szegedi Borfesztiválhoz kapcsolódó mini közgyűlésen a magyar borászatról és a szegedi borról is szó esett.
Segesvári Csaba
A felelősségteljes munka egyik alapja a józanság. Legalábbis bízunk benne, hogy sokan így gondolják. A Városháza dísztermében elképzelhetetlen lenne, hogy borgőzös állapotban vitassák meg a képviselők a közgyűlési rendelteket, vagy pohárcsengések közepette hallgassák végig a polgármester beszámolóját. Péntek este a fentieket megcáfolva borközgyűlést tartottak a patinás épület Dísztermében. A közgyűlést Dlusztus Imre, borszakíró vezette, a pulpituson helyett foglalt Szentgyörgyi Pál Szeged Megyei Jogú Város alpolgármestere és Szélpál Gábor, a Városkép Kft. ügyvezetője is. A szakmaiságról, a borszakíró mellett Lőrincz György, a 2009-es Év Bortermelője és Pálfi György, a Csongrádbor Kft. borásza gondoskodott.
 |
A pohárkoccanásoktól sem mentes találkozón, az időközben alkalmi borügyi alpolgármesterré avanzsált Szentgyörgyi Pál elmondta, a borfesztivál nem csak pénzt visz: évek óta nyereséget termel a szegedieknek, a Szeged környékieknek. Kiemelte, az idei, gazdag programkínálat tovább emeli a fesztivál színvonalát. A szegedi fesztiválsorozatról elmondta: idén májusra tolódik a korábbi, nyári kezdés, ezzel is a szezont kívánják meghosszabbítani. A borfesztivállal kapcsolatban kifejtette: 2010-ben már Szegednek is van saját bora. Ezt Ujvári Mihálynak, a 30 éve Szeged közigazgatási területén belül borászkodó 71 éves szakembernek köszönhetjük. Szentgyörgyi, Bacsó Péter: A tanú című filmjének híres mondatát idézte, amikor kitért arra, hogy a Szeged Cuvee se nem tokaji, se nem villányi bor, de „a mienk".
| Az ominózus mondat, A Tanúból, 6:32-nél. |
A jó hangulatról a folyamatosan felszolgált Frittmann Ezerjó és a Gedeon pincészet Sárfehérje is gondoskodott. Szakmai berkekben már ismert tényt is a bort kedvelő nagyközönség elé tárt Dlusztus Imre, amikor elmondta: a soltvadkerti Font Sándor 2009-es Rosé-ja aranyminősítést kapott a franciaországi Cannes-ban. A bejelentést hatalmas taps fogadta, a kommentárokból kiderült: Franciaországban meglehetősen nehéz borversenyt nyerni. A közgyűlésen a tavalyi Év Bortermelője, Lőrincz György, a St. Andrea borászat vezetője is felszólalt. Beszédében az egri borvidék egyedülállóságára és az ott nevelt szőlő fontosságára hívta fel a figyelmet. Egerrel kapcsolatban megtudtuk, a Bikavéren kívül a fehér borokba is rengeteg energiát fektetnek, és a külföldi szőlőfajták honosításával is kísérleteznek. Ennek ellenére Lőrincz szerint a hazai sajátosságainkra kell hangsúlyt fektetni, a Kadarka, Kékfrankos vonalat is erősíteni kell.
 |
| Az olcsó – a palackonként alig 500 forintért árult, olasz, chilei – borokról megtudtuk: a hazai gyakorlattal ellentétben külföldön szubvencionálják a termelőket, ugyanis a szőlősgazda nem csak bort termel, hanem a környezetet is védi. Az állami támogatás azért is fontos, mert a borászat munkaerő igényes iparág, és a jól menő borászat több embert is tud foglalkoztatni. A külföldi, asztali bornak termő szőlő termésátlaga a hazai négyszerese, így a fent említettek hatványozottan érvényesülnek, olcsóvá teszik az import bort. |
A konferencia résztvevői abban egyet értettek, a hazai bor még több marketingmunkát igényel, a jövőben csak így tudnak életben maradni. Amíg a felszolgálók újabb körrel kínálták a Szegedi Borfesztiválra érkezetteket, megtudtuk: a fesztivál negyedik évében költöztek a termelők a Széchenyi térre. Dlusztus, a borünnep szülőatyja elmesélte: „Ha, egy ilyen ünnepséget Franciaországban rendeznénk, és a helyi termelőkön kívül mást is meghívnánk – a fejünkre gyújtanák a városházát. De Szegeddel más a helyzet, sajnos nincs helyi bortermelő, ellenben az ország 22 borvidékéről mindenki képviselteti magát."
Sokakban felmerülhet a kérdés, ha itt a csongrádi borvidék – aminek egyedülálló a klímája a Tisza kanyarulatai és a löszös, homokos talaj miatt –, akkor miért nehéz az Alföldön bort termelni. A borszakíró elmondta, hogy a szőlő igyekszik a környezetével egyensúlyba kerülni. Ha kevés a víz, és az is mélyen található – mint térségünkben –, akkor a tőkének sokat kell dolgoznia, hogy folyadékhoz jusson. A napsütés szöge sem egyezik a hegyvidékivel, ez is nagyban befolyásolja a szőlő minőségét. A kettő együttesen nagyon megterheli a szőlőt, így az gyengébb minőségű termést tud előállítani. Ezt a hendikepet az alföldi rozé már leküzdötte: „a kékfrankos szőlő, melynek a meggyessége, savszerkezete és az alföldi borokban megtalálható viszonylag magas sav nagyon jó alapanyagot nyújt a rozéhoz" – mondta Dlusztus.
Nagyobb térképre váltásDuna Borrégió Borút Egyesület térképe |
A közgyűlés zárásaként a résztvevők a Duna Borrégió Borút Egyesület több tagjának remekeit is megízlelhették. Megkóstolhatták a Szegeden is elismert és népszerű borász Frittmann János ízletes és könnyű nedűit, valamint Birkás Menyhért és Zoltán, Béla Zoltán, Pálfi György, Varga Árpád, Bodor István, Font Sándor, Sümegi József, valamint az egri Lőrincz György borait is.
Ezek is érdekelhetik
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Feliratkozom a hírlevélre