– „Ha Szegedre gondolsz, kedvesem”, akkor mit lehet észrevenni az arcodon?
– Sok emléket őrzök, és olyan szépeket, hogy valószínűleg az arcomon is látni lehet. A fél gyerekkoromat Szegeden töltöttem. Szinte minden rokonom szegedi.
Ilyennek szeretlek, Szeged! Ön milyennek látja, szereti Szegedet? Várjuk fotóit, történeteit! Mutassa meg, Önnek mi a legkedvesebb a városban! |
– Ha választani kellene egy vagy két helyszínt ezek közül, akkor mi ugrik be először? Milyen sztorid, történeted, emléked fűződik ehhez?
– A Hősök Kapuja. Ott laktak a keresztmamámék, a kollégiumban, szolgálati lakásban. Ott játszottunk legjobb barátommal, Tornai Gyuszival. „Vadászterületünk” a Tisza-parttól a Dóm téren át az Irinyi koleszig tartott. De jártunk moziba (Fáklya, a Horváth Mihály utcában, ma már nincs meg) úszóházra, a nagy strandra – ahol szét csúszdáztam a fürdőnadrágom fenekét – és augusztusban mindig megnéztük a Korzón a gokart versenyt is. Amikor pedig csak tehettem, unokatestvérem Varga Zsolt mellett ültem a zongoránál – most temettük el szegényt – és Beatlest játszottunk, meg Illést. Ez a Takaréktár utcai lakásukban volt. A vég nélküli fejelések Árpi unokatestvéremmel. Nem tudom, érezhető-e, de ebből én egy egész regényre valót tudnék összeírni.
 |
| Dráni gyerekként nem tudott a freskóról |
– A vadászterület mit jelent? Mire „vadásztatok”?
– Ez egy kifejezés arra, hogy milyen körzetben voltunk veszélyesek a társadalomra. 🙂
– Szinte „látom a veszélyességet”, amit a társadalomra jelentettetek… De milyen volt az a Szeged? A Hősök kapuja gyerekfejjel, -szemmel? Akkor ugye a freskó még le volt festve. Azt tudtátok például, hogy ott van?
– A freskóról nem tudtunk. Én mindig izgultam egy kicsit, hogy az a bazi nagy katona le ne essen arról a pici peremről, ahová állították. Szegeden akkoriban nem járt troli. Az pesti vicc volt. Nekem még ma is fura, amikor trolival találkozom Szegeden. Az öreg híd alatt még ott állt a Szőke Tisza – épp ezekben a napokban szedik szét. Néha segédkeztem a motorcsónakversenyen is, mint nyári diákmunkás. Irtottam gyomot a körtöltés oldalában, és segédmunkásként részt vettem egy ház építésében a Sajka utcában. Ha csak tehettem, belógtam a Szabadtérire. Egyszer még szerepeltem is. Az Aida előadásának második felvonásában etióp rabszolgagyereket „alakítottam”. Életem nagy álma, hogy egyszer a Tesztoszteron produkciómmal, vagy a Website Story című musicalemmel megjelenhessek azon a színpadon.
 |
| Bornai Tibor a Sárgán – felnőttként. Albumot jelentetne meg az üdülőről. Fotó: Garai Szakács László |
– A beszélgetés elején kényszerből picit rosszul idézett Szeged számot ki, illetve mi minden ihlette, már a fentieken túl?
– Az a dal egy szerelem története, amely ott kezdődött, Szegeden. Az életem fordulópontja volt az a kapcsolat, és bár nem tartott túl soká – elhagyott a lány – mégis nagyon hálás vagyok neki, hogy elindított azon az úton, amelyen ma is járok.
| KFT – Szeged |
