Szeged és környéke

2007.11.13. 22:08

Csábító narancsligetek, kifacsart munkások

Szeged - A jobb megélhetés reményében Szegedről is egyre többen indulnak el munkát keresni külföldre, de sokan közülük hoppon maradnak. Kelemen Lajos a spanyolországi narancsszedésben látta meg a tutit – végül három hónap kemény robot után 150 euróval a zsebében érkezett haza.

Horváth Levente

– Idén januárban voltam először narancsozni Spanyolországban. Itthon másfél éve nem találtam munkát, amikor olvastam a hirdetést – vágott a történet közepébe Kelemen Lajos, aki több szakmát is kitanult. Korábban dolgozott egy fővárosi textilgyárban, idegenvezetőként Olaszországba, Franciaországba és Erdélybe kísért csoportokat, és pizzát sütött Firenzében.

– Azt ígérték, hogy 50-70, sőt akár 100 eurót is megkereshetünk naponta a narancs- és mandarinszedéssel. A szállást naponta 4 euróért biztosítják, és ugyanennyit kell fizetnünk azért, hogy kocsikkal és autóbuszokkal a közeli ligetekbe vigyenek bennünket. Közvetítési díjként 5000 forintot kértek – beszélt a munkavállalás anyagi feltételeiről az 50 éves szegedi férfi.

Az újsághirdetésre több mint százan jelentkeztek, a kiutazást mindenkinek saját magának kellett megoldania. Ezért összefogtak, és 8-10 gépkocsival indultak el a több ezer kilométeres útra. A munkavállalási engedélyük fél évre szólt.

Kelemen Lajos elmondása szerint keményen dolgozott. Fotó: Frank Yvette
– Tavarnes de Valldignába kellett eljutnunk, ahol egy magyar férfi fogadott bennünket. A papírokat három napig intézték, közben megkaptuk a szállásunkat, és úgy tűnt minden rendben lesz. Közben az anyagiakban is megegyeztünk: egy 20 kilogrammos mandarinos ládáért 1,55 eurót, ugyanennyi narancsért 88 centet fizettek. A teljesítményem alapján akár 50-60 eurót is megkereshettem volna naponta, de 12-14 fős csoportokba osztottak bennünket, és a brigád teljesítményéhez igazították a bérünket, így a keményen robotolóknak kellett megfizetniük azt, ha valaki ellazsálta a munkaidőt – folytatta beszámolóját a férfi.

Az első fizetéskor még 141 eurót utaltak Lajos számlájára, ám ez volt a legnagyobb összeg, amit a három hónap alatt kapott. Akadt olyan hét, amikor csak 50 eurót keresett, pedig elmondása szerint végig keményen dolgozott. – 25 kilós, gyümölccsel teli bodellákat cipeltünk. Reggel hétkor kezdtünk, a brigádoknak 14 óráig kellett megpakolniuk egy-egy teherautót. Ha nem sikerült telerakodnunk, akkor másnap nem kaptunk kamiont. Az esőzés és a gyakori ünnepnapok miatt rengeteg volt az üresjárat, amikor nem dolgozhattunk – emlékezett vissza.

Lajos a kemény hónapok után 150 euróval a zsebében érkezett haza, júliusban mégis újra nekivágott Spanyolországnak. Ezúttal Murciában próbált szerencsét, ahol fokhagymaszárat kellett vágnia. 35 euróért egy napot dolgozott, de nem tudták tovább foglalkoztatni. Néhány társával Valenciába utazott, de ott sem jártak szerencsével, így két hét után hazajöttek.

Lajos a történtek ellenére újra nekivágna a kalandnak, de biztosan vinne magával annyi pénzt, hogy ha hoppon marad, akkor is bármikor haza tudjon jönni.

Címkék#Szeged

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!