Cseh Zoltán negyedszázada lelkipásztor Zákányszéken

– Megszerettem a Homokhátságon élő embereket, nyitottak, befogadóak, melegszívűek, és nem utolsósorban rendkívül dolgosak – vallja [namelink name="Cseh Zoltán"]. A lelkipásztor immár 25 esztendeje származott el Makóról Zákányszékre.

– Nem külső körülmények, hanem saját belső indíttatásom alapján lettem lelkész, családom vallásos beállítottsága, neveltetésem játszott ebben szerepet – mondja a plébános. Az évforduló alkalom a visszatekintésre is: hogyan indult az az út, amely a papi hivatásra, a zákányszéki Szentháromság-plébániára vezette.

25 éve a zákányszékiek szolgálatában. Fotó: Frank Yvette
Makón járt általános iskolába, 1945-ig apácák tanították. A szegedi Dériben tanult, és technikusi oklevelet kapott. Ezután Budapesten, az Acélárugyárban dolgozott. Itt határozta el, hogy jelentkezik a Hittudományi Főiskolára, amelyet Szegeden végzett el, itt is szentelték pappá, 24 évesen.

Azóta összesen 8 helyen állomásozott. Segédlelkészi szolgálatát Kunágotán kezdte, majd Ásotthalmon, Kisteleken, Mezőkovácsházán, Békéscsabán és Domaszéken szolgált.

– Ezek az évek az egyházmegye megismerését, a tapasztalatszerzést segítették. Plébánosként 1976-ban Öttömösön mutatkoztam be. 10 év után helyeztek át Zákányszékre, de 1996-tól Bordányban is ellátom a lelkipásztori feladatokat – meséli.

Cseh Zoltán 2004-ben Zákányszék díszpolgára lett, többek között a településen végzett közösségformáló munkájáért. De vajon mi kell a papi élethez?

– Jóság szükséges. Szüntelenül szeretni kell másokat, önzetlenséget sugározni, és követni az örök eszményképet, Krisztust – avat be minket Cseh Zoltán.