2017.10.26. 13:09
Derű, tehetség és kreativitás Stéhlik János titka: 75 évesen tartja a 70. születésnapi kiállítását
Szeged - A vidéki élet mozzanatai és romantikája, megszólalásig élethű portrék és tájképek dicsérik Stéhlik János festőművész munkásságát. A 75 éves alkotó műveiből Arcok és tekintetek címmel nyílik kiállítás pénteken.
„Anyámtól derűs, őszinte lelket, Apámtól kreatív képességeket kaptam. Ezzel a vagyonnal gazdálkodom, amikor a festőállvány előtt küzdök vagy szárnyalok" – szól Stéhlik János ars poeticája. Nemcsak a szülei útravalóját hozta magával Csongrádról, hanem a Tisza és a vidéki élet mozzanatai, arcai és életképei iránti szeretetét és érzékenységét. „Krumpli van eladó" – áll egy falusi kunyhó ablakát ábrázoló festményén, idős vidéki emberek kézírását utánozva. Aki sétált már alföldi faluban nyitott szemmel, azt egyből elönti a vidéki miliő hangulata. Semmi giccs, csak a valóság egy kedves szelete.
A realizmust Stéhlik János a portréfestészetben is tökéletesen műveli. A műtermében Németh László mellett szegedi professzorok és gyermekarcok „sorakoznak", akiknek éppen hogy csak nem köszön oda az ember: az utolsó ráncig és borostapihéig kidolgozott portrék néznek vissza a vászonról.
Ezekből a művekből, és az utóbbi negyven év terméséből nyílik retrospektív kiállítás a Szegedi Dóm Látogatóközpontban október 27-én, pénteken 18 órakor Arcok és tekintetek címmel.
Stéhlik János ma is fiatalos lelkülettel nyúl a festékekhez. Fotó: Borbola Lilla
– A tárlat egy kicsit a szakmának is szól, mert manapság nagyon kevesen vállalják a realizmust és a portréfestészetet. Ritkán állítok ki, de most hetvenöt évesen megtartom a hetvenedik születésnapom alkalmából nyíló kiállítást – mondta vidáman Stéhlik János. A művész valóban letagadhat pár évet: fiatalokat megszégyenítő könnyedséggel, nyitottsággal és derűvel tekint a világra. Miközben beszélgetünk, megkínálja az általa megalkotott François Villont egy slukkal, majd megmutatja A tékozló fiú megtérése című festményét. Látszik: a realizmus iránti elkötelezettsége nem fosztja meg a képzelettől.
Búcsúzóul még megkapom a „Bözsi III" című grafikájának lenyomatát. – Bözsi római hármas. Szigorúan csak így szabad hívni, ez a teljes neve – köti a lelkemre megjátszott szigorral. Minden kutyáját Bözsinek nevezte el eddig.
Majd elköszönünk, mert zárásig oda kell érnie a festékboltba. Elfogyott ugyanis az égetett umbra és a Van Dyck-kék.
