2016.07.20. 20:15
Diákcsínyek és szerelmek emléke - volt egyszer egy tanyai iskola
Balástya - Újra zsivajtól és nevetéstől volt hangos az Erdőközi Iskola udvara a balástyai tanyavilágban: közel száz egykori kisdiák gyűlt össze, hogy ezúttal már őszülő hajjal idézzék fel gyermekéveiket. Voltak, akik több mint fél évszázad után látták egymást újra.
1926-tól 1978 júniusáig működött a balástyai tanyavilágban az Erdőközi Iskola, ahová a környékbeli gyerekek jártak egykor. Az iskolaépület ma vadászház, egy napra azonban újra megtelt egykori diákjaival a volt iskola.
– Minden ötödik évben megszerveztem az osztálytalálkozónkat, de annyit emlegettük a felettünk és alattunk járókat, hogy úgy döntöttünk: összehívjuk az összes diákot, aki valaha idejárt – mesélte a találkozó szervezője, [namelink name="Rozsnyai Erzsébet"], aki a tavalyi nagy siker után idén újra megszervezte az eseményt. Most kétszer annyian jöttek: körülbelül 80-100 egykori diáktól, illetve trombitától és harmonikától volt hangos a vadászház.
– Ónozó Vera volt az első szerelmem. Tízéves fejjel nagyon megtetszett a fiatal, szép szőke tanárnő – vallotta be [namelink name="Magyar János"], aki diákcsínyeiről volt híres. János egykori szerelmének tárgya, [namelink name="Palotás Józsefné Ónozó Veronika"] ma is jó egészségnek örvend, és 82 évesen boldogan tért vissza egykori tanítványai körébe, akik közül sokuknak gyermekeit és unokáit is tanította később.
Anna és János több mint ötven év után talált újra egymásra. Fotó: Borbola Lilla
Az iskolatalálkozó nemcsak az emlékét hozta vissza az egykori, plátói diákszerelmeknek. Kórász Anna és Jójárt János 56 év után a tavalyi, első erdőközi iskolatalálkozón találkozott először – idén viszont már egy párként érkeztek.
– Már az iskolában is vonzódtak egymáshoz, mind a ketten csendes, jó tanulók voltak, később azonban elsodorta az élet őket egymástól – árulta el Rozsnyai Erzsébet, akinek köszönhetően egymásra talált a szerény, de annál boldogabb pár. – Mindketten egyedül maradtunk, a magány után találtunk egymásra. 56 év után olyan volt, mintha tegnap találkoztunk volna – meséli mosolyogva a halk szavú János.
– A tavalyi találkozó után a testvéremet jöttem vissza meglátogatni Balástyára, János is odajött siklóernyővel. Akkor elkérte a telefonszámomat, de csak a testvéremtől merte – kuncogott Anna. Karácsonykor összeköltöztek, azóta egy párt alkotnak. – Odamentem hozzá, és azt mondtam: én már többet innen el nem megyek – zárta viccelődve kettejük történetét János.
– Látja, annyi mondanivalójuk van egymásnak, hogy alig tudtam összeterelni őket egy csoportképre – utalt nevetve a vendégseregre Rozsnyai Erzsébet. – Sokan közülük magányosak, vagy beteg párjukat ápolják otthon, ezért olyan jó látni, hogy kicsit kimozdulnak. Olyan felszabadult itt mindenki, úgy zsibonganak, mint a gyerekek. Ezért megérte megszervezni – folytatta Erzsébet. És valóban: ebéd után felzendültek a tanyavilágban a régi nóták, amit zenészek kísértek kora estig.
