Dzsadzsa, tücsök és patkány a vadasparki etetőtálban

A selyemmajmok a legkényesebbek, a hiénák a „legigénytelenebbek" a Szegedi Vadasparkban – már ami étkezési szokásaikat illeti. A gondozókkal tartottunk az egyik déli etetésen, így gyorsan világossá vált, miért nem engedik a látogatóknak, hogy mindenféle csemegét dobáljanak be az állatoknak.
A vöröshasú makik gondozóik kezéből is elfogadják a gyümölcsdarabokat Fotó: Frank Yvette

Heti százezer forint – ennyit költ nagyjából a Szegedi Vadaspark négyszáz állatának etetésére. A mázsányi zöldség és gyümölcs, valamint a különféle tápok mellett kétszáz kiló hús is elfogy itt ennyi idő alatt. Kíváncsiak voltunk, melyik állat mit és mennyit eszik, ezért csatlakoztunk egy „ebédjárathoz”, és belekukkantottunk a gondosan feliratozott ételes edényekbe.

Az állatgondozók 11 órakor már szorgosan járták a kerekes kocsira felpakolt vödrökkel és ételhordókkal a kifutókat, hiszen az etetés majdhogynem egész napos elfoglaltságot jelent számukra. Vannak állatok – például a ragadozók –, melyek csak kétnaponta esznek, de olyanok is, melyek naponta háromszor. Utóbbiak közé tartoznak például a majmok. Náluk kezdtük az ebédosztást.

A vöröshasú makik már messziről kiszúrták a csemegékkel teli zsákot: lelkesen „röfögve” csimpaszkodtak a ketrec ajtaján, várva a finom falatokat. Ezek az állatok annyira szelídek, hogy még gondozójuk kezéből is elfogadják a gyümölcsdarabokat. Tálkájukba azonban nem csak ez került: a házilag összeállított menüben volt még főtt tojás, tészta, napraforgómag és keksz is.

Kicsit odébb a teknősök gusztusos salátatálat kaptak: összeállítását még

Minőségi az ingyenétel is

A vadaspark rengeteg adományt kap cégektől és magánszemélyektől egyaránt. Az egyik hipermarket szinte napi rendszerességgel szállítja a már nem megfelelő esztétikai látványt nyújtó zöldségeket és gyümölcsöket, de a nagybani piacról is ide hozzák az eladatlan terményt. A húsokat vágóhidakról vásárolja a park – olyan darabokat, melyeket rosszul vágott a gép, így nem lehet eladni. Néha pedig magángazdáktól is érkezik felajánlás: ha egy lovat, marhát vagy disznót valami miatt le kell vágni. Minden takarmányozásra szánt adományra igaz: csak minőségi árut vesz át a vadaspark. Olyat, ami akár emberi fogyasztásra is alkalmas lenne. Ami csak kicsit is gyanús vagy bizonytalan eredetű, nem kerülhet az állatok elé.  

egy vendéglőben is megirigyelnék. Az előző napi maradékból kiderült, a répa nem igazán menő a páncélosok körében, a salátalevelekre azonban szinte azonnal rábuktak.

A struccok, a huszármajmok és az antilopok – mivel együtt laknak – együtt kaptak enni. Bár mindegyiküknek külön menüt állítottak össze, gyakorlatilag a kis kolóniát ez egy cseppet sem zavarta. Az antilopok a struccokét, a struccok az antilopokét kezdték el enni, a nagy madarak azonban a majmok gyümölcséből is el-elcsentek néhány darabot.

Miközben az egyik gondozó egy adag csirkével a fosszák felé vette az irányt, a másik pedig tovább tolta a kis kocsit, melyen még több adag állati ebéd – egyik tetején egy hatalmas patkánnyal – volt, arról beszélgettünk Veprik Róbert megbízott igazgatóval, mennyire fontos az állatok megfelelő takarmányozása.

– Sok faj nagyon érzékeny arra, mit kap enni. Ha nem megfelelő összetételű a takarmány, akár el is pusztulhatnak – mondta a szakember. Példaként említette a selyemmajmokat, melyek táplálása a legkényesebb feladat. A „dzsadzsában” – ahogy a gondozók egymás közt hívják a kismajmok reggelijét, a bébitápszertől kezdve a tejpótlón át a mézig minden van. A déli gyümölcskoktél után este tojásba áztatott kenyeret, túrót, vagy éppen tücsköt, sáskát kapnak.

– A hópárducok táplálására is nagyon oda kell figyelni – mondta Veprik Róbert. – Ha egy húscafat a ketrecükben marad és romlásnak indul, el is pusztulhatnak tőle. A legkevésbé igényesek, a hiénák viszont bármilyen állat húsát szívesen megeszik. A nagy, vastag csontok pedig kifejezetten jutalomfalatnak számítanak számukra.