2019.05.22. 19:56
Egykor lovat is patkoltak a saroképületben, ma a mentőké - 120 éve adták át a szegedi tűzoltólaktanyát
A műemlék épületet Szeged akkori főépítésze tervezte, és kezdetben ott működött a mentőszolgálat is - a kettő annak idején nem különült el egymástól. A tűzoltók elköltöztek, a felirat maradt. A vakolatról ugyanezt nem lehet elmondani.
Bár már 1898-ban birtokba vették a tűzoltók, 1899. május 22-én avatták fel az első szegedi tűzoltólaktanyát - a jellegzetes épületben ma a mentőállomás működik. A szegedi nagy árvíz idején még saját tűzoltósága sem volt a városnak. Ezt 1879. augusztusában alapította meg rendeletben a polgármester.
Érdekességképpen eláruljuk, hogy a tűzoltóság felszerelése az alábbiakból állt:
3 db Walser fél gumiszelepes, álló hengerű mozdonyfecskendő; 4 db vaslajt; 1 db szerkocsi; 6 db horgoslétra; 4 db vízi puska; 4 db hordozható fecskendő; 1 db kocsifecskendő.
Húsz évig igazi tűzoltó laktanya nélkül működött a szervezet, Kovács József, a városi tűzoltóság akkori parancsnoka remek kapcsolatai segítségével érte végül el, hogy változzon a helyzet. Akkoriban az ország legmodernebbjeként emlegették az új laktanyát - olvastuk a szegedi tűzoltó-parancsnokság honlapján. Igyekeztek modern felszereléseket beszerezni, hidrofort és egy motoros fecskendőt is sikerült vásárolni.
A laktanya Kossuth Lajos sugárútra néző homlokzata 2011-ben. Azóta már kicsit kopottabb. Fotó forrása: Wikipédia/Beroesz
A szegedi Tűzoltólaktanya eklektikus stílusú műemlék épületcsoportját a Kossuth Lajos sugárút belvárosi szakaszán Tóth Mihály, Szeged akkori főépítésze tervezte - írja a wikipédia. Az laktanya öt egymástól elkülönülő szerkezetre osztható, az épületek közötti utcafronti részeket a létesítmény stílusához illeszkedő kőkerítés köti össze. Az épületek lábazatát a korszakra jellemző burkolótéglával borították. A felsőbb emeleteken a téglaborítás vakolattal váltakozik - már ahonnan az még nem potyogott le. A homlokzatot a félköríves, román stílust idéző ablakok mellett hegyes tetejű kisablakok tagolják.
Az új laktanyát már 1898-ban birtokba vették a szegedi tűzoltók, de csak 1899 pünkösdhétfőjén avatták fel. Aki azt gondolja, a Napos úti tűzoltóság megépülésével kerültek csak ide a mentők, téved: 1904-ben a tűzoltóság keretein belül alakult meg a városi mentőállomás. Kezdetben a tűzoltó laktanyában működött.
Az online lexikon leírása szerint a Kossuth sugárút felé néző épület volt a tűzoltók laktanyája. Egyszerre 12 tűzoltó teljesített szolgálatot az épületben. A Kossuth sugárútra néző oldalon kaptak helyet a gyorsan nyitható kapukkal ellátott garázsok, amelyekből bevetésre indulhattak a tűzoltójárművek. A Kossuth utca és a Szilágyi utca sarkán álló saroképület a tűzoltólaktanya adminisztrációját végző hivatalnak, illetve a tűzoltó felszerelés karbantartását szolgáló műhelyeknek adott otthont. Ebben az épületben végezték a lovak patkolását is.
A laktanya udvarán, az utcáról nem látható telekrészen volt a gazdasági udvar. Az udvaron istállók és takarmánytároló épületek álltak. Itt voltak a tűzoltószolgálatot nem teljesítő kocsisok szolgálati lakásai és egy rendőrőrs is helyet kapott. Az udvaron állt az a gyakorlótorony is, amelyen a tűzoltók a bevetéseket gyakorolhatták.
1924-ben a Szilágyi utcai hosszú kerítés helyén felépítették az épületcsoport ötödik tagját. A stílusában a korábbiakhoz igazodó épületben további garázsokat, illetve a parancsnokhelyettes szolgálati lakását alakították ki. Az 1920-as években egyébként több jelentős bevetésük is volt a szegedi tűzoltóknak: 1925 februárban leégett a városháza tornya, 1926-ban égett a Subajda csokoládégyár tetőzete, 1927-ben a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar újszegedi gyártelepén egy 65 méter hosszú kenderkazal kapott lángra.
A város északi kivezető útja mellett 1988-ban elkészült az új tűzoltóbázis - ha nincs programjuk szombatra, akár meg is nézhetik. A tűzoltóság által elhagyott épületet a mentőszolgálat kapta meg. Az utcára néző kijárattal megépített garázsokat ma is járművek tárolására használják, de a bevetésre induló mentőautók már nem innen fordulnak ki az utcára. A Szilágyi utcai kapun közlekednek.
Külön kiemelt feladatot jelentett Algyő és az algyői olajmező tűzvédelme. 1968-ban kiemelkedő veszélyességű olajkút tűz volt ezen a területen, melynek eloltása egy hónapot vett igénybe. A történtekről korábbi cikkünkben részletesebben olvashatnak, és archív fotókat is mutatunk.
