Szeged és környéke

2019.03.12. 07:32

Elkezdtük, már nem lehet abbahagyni a szabályozást: Ma 140 éve támadta hátba a Tisza Szegedet

A 140 évvel ezelőtti katasztrófa tapasztalatai is segítettek abban, hogy 1970-ben és 2006-ban sikerült megakadályozni az árvizet a Tiszán. Vajon ki lehet ismerni egy folyót?

Bakos András

1879. március 12-én a Tisza szabályozása miatt frissen megváltozott lefolyási viszonyok okoztak katasztrófát. Olyan védműben tett kárt a folyó, amely még nem állt teljesen rendszerbe. Miért így szabályozták a folyót?


– Bár az évfordulókon nem szokott mindig elhangzani, e munka mögött közgazdasági alapon nyugvó társadalmi igény állt – válaszolta kérdésünkre a nagy árvíz évfordulóján Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója. – A gabona ára világszerte emelkedett, aki piacra tudott vele lépni, nagy haszonra számíthatott. Ehhez több termőföldre volt szükség, arra, hogy a folyó csak annyi helyet foglaljon el, amennyit feltétlenül kell. Már Beszédes József megfogalmazta 1831-es tanulmányában ezt az igényt, amely elindította a vízszabályozásokat Magyarországon. Az eszközrendszert Vásárhelyi Pál dolgozta ki. Halála után fölülvizsgálták a terveket, és jónak találták.


A beavatkozásokra a Tisza válaszai akkor pozitívak voltak. A folyószabályozás azonban folyamatos munka, új tapasztalatokkal.


– A katasztrófa után újjáépített Szeged körútjait és sugárútjait azért emelték az átélt árvíz szintje fölé, hogy legközelebb könnyebb legyen menteni az embereket. Az új partfalrendszer, amely a védelmet és a vízi szállítást, a mindennapi életet is szolgálta, az 1970-es évekig védte a várost. Nagyon korszerű műszaki megoldásokkal készült, tökéletes minőségben: ezt volt alkalmunk látni, amikor az új partfal épült.


A tanultakat úgy hasznosította a vízügyes szakma, hogy azóta az akkori 806 centiméteres szintet jelentősen meghaladó árvizek ellen is sikerült eredményesen védekezni. Ez a tapasztalat pedig nem csak a szakmáé. Kozák Péternek is nagy élmény volt 2006-ban látni, hogy a kíváncsiskodók mellett milyen sokan jöttek önkéntesként dolgozni, nemcsak Szegeden, hanem a többi folyóparti településen is. Kollektív ösztönként működött az árvíz elleni védekezés, azoknál is, akik még nem csinálták. Azt azonban, hogy a Tiszát kiismerték, nem merné állítani egy mérnök sem.

Árvízi védekezés 2006-ban. A vízügyi szakemberek számára is nagy élmény volt, hogy ilyen sok önkéntes jött segíteni. Archív fotó: Tésik Attila

Árvízi védekezés 2006-ban. A vízügyi szakemberek számára is nagy élmény volt, hogy ilyen sok önkéntes jött segíteni. Archív fotó: Tésik Attila

– Rövidebbek lettek a folyók, gyorsabban végighaladnak az árhullámok, de nem egyformán. Itt, az Alsó-Tiszán négy folyó hat egymásra. A Duna – hiába, hogy 180 kilométerre van tőlünk a torkolat – olykor egészen Csongrádig érezteti visszaduzzasztó hatását. A Tisza valaha mért legnagyobb vízhozama 4200 köbméter volt másodpercenként – de a Maros is képes 2500 köbméterre, ha árad. Olykor előfordul, hogy vízhozam tekintetében a Tisza válik a Maros mellékfolyójává. A Körösök állapota is befolyásolja, hogyan vonul le egy árhullám. Míg a Felső-Tiszán jól körülhatárolhatóan, nálunk hosszan, és jellemző, hogy Szeged mellett hamarabb tetőzik, mint északabbra. Amikor a nagy árvíz után fölmerült, hogy a Maros-torkolatot áthelyezzék, a város alá, kiderült, nem változna jelentősen a helyzet. Szinte mindegy, hogy ugyanaz a vízmennyiség visszaduzzaszt, vagy föntről jön.


Vajon tartható a töltések közé szorított folyó száz év múlva is, vagy inkább tározók kellenének? Az igazgató azt mondja, ezek a gátak kielégítik a mostani igényeket, de mivel mesterséges létesítmények, állandóan oda kell figyelni rájuk. Ferencszállásnál a Maros töltését fogják kijjebb építeni, a Tiszán Algyőnél kivágnak egy nagy fát, amelynek a gyökere akár a töltés földjéből is bontana, ha beledőlne a folyóba. A folyamszabályozás olyan munka, amit nem lehet befejezni, ha már elkezdték. Ami a tározókat illeti, műszaki megoldást mindenre lehet találni. A kérdés az, van-e társadalmi igény arra, hogy a jelenlegi helyzet változzon. A töltések rendszere annyira egybenőtt a településekkel, hogy a változtatáshoz sokféle érdeket kellene egyeztetni. A hullámtér más terület. Vannak olyan munkák, amelyek a nemzeti parkkal közösen zajlanak, és céljuk a vizes élőhelyek védelme, az elsődleges szempont mégis az árvízvédelemé: minél kevesebb akadályba ütközzön a levonuló víz. Ha híd épül, megnézik, mekkora és milyen pillért érdemes a hullámtérbe építeni, ami még nem okoz gondot.


– A csongrádi vízlépcsőre most nincs társadalmi igény – mondta az időnként visszatérő kérdésre az igazgató. – A tanulmányok, amelyek a megépítéséről szólnak, megvannak, és köztudott, hogy a Tisza anélkül nem válik hajózhatóvá. Az, hogy nálunk most ilyen a Tisza, a törökbecsei duzzasztótól is függ. 80 és 100 centiméter körül szokott alakulni a vízállás. Ám a valaha mért legalacsonyabb vízszint Szegednél mínusz 250 centiméter, ez még a duzzasztás előtti állapot volt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!