Ellentmondásokba keveredett a terrorizmus finanszírozásával vádolt házaspár

Máshogy emlékezett a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) való csatlakozásáról a Szegedi Törvényszék előtt kedden folytatott tárgyaláson és a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BÁH) előtt korábban tett vallomásában a terrorizmus finanszírozásával vádolt kurd házaspár.

A férfi a BÁH előtt korábban azt mondta, hogy egy kurd településen laktak, ahol szerinte mindenki támogatta a PKK-t. Neki egy kávéházba kellett elmennie, és egy asztalnál várnia, hogy odamenjen hozzá a szervezet egyik toborzója, és beszervezze. Akkor arról beszélt, hogy önként csatlakozott. A nő – szintén a menekültügyi hatóság előtt – elmondta, hogy unokatestvére tagja volt a PKK-nak, ami miatt Iránban börtönbe került. Elmondása szerint a toborzók azzal keresték meg, hogy ha csatlakozik hozzájuk, segíthet a rokona kiszabadításában. Ő is azt monda akkor, hogy saját elhatározásából ment velük.

Ezekhez képest a keddi tárgyaláson mindketten arról beszéltek, hogy nem saját akaratukból kerültek a szervezet katonai táborába. A nő azt mondta, hogy amikor haza szeretett volna menni, halállal is fenyegették, és ezért kellett végül megszökniük. Arra a kérdésre, hogy erről miért nem beszélt korábban, azt mondta, hogy fáradt volt.

A vádlottak meghallgatása előtt a pszichológus szakértő beszélt a bíróságon. Ő azt mondta, hogy a PKK-hoz való csatlakozásukkor mindkét fiatal lázadó volt, elsősorban a szülői kötelékből akartak kikerülni. Szerinte a férfi a szervezethez csatlakozása előtt csapongó volt, életmódja a deviancia határát súrolta.

A vádirat szerint a férfi 2009-ben csatlakozott Törökországban a Kurd Munkáspárthoz. Irakban katonai kiképzést kapott, és 2010–2014 között fegyveres szolgálatot is teljesített, de harcokban nem vett részt. Az iráni születésű, de kurd nemzetiségű nőt 2010-ben kereste meg és szervezte be a Kurd Munkáspárt, és menekültnek álcázva átvitték Irakba, ahol ő is katonai kiképzésben részesült, de a férfihoz hasonlóan nem harcolt.