Első nap az egyetemen

Szabályosan menetet vágott ma a szőnyegbe a József Attila Tanulmányi és Információs Központ forgóajtaja, annyian mentek rajta keresztül mindkét irányba. Megkezdődött az egyetemi tanév. Az elsős hallgatók éppen csak elfoglalták kollégiumi szobájukat vagy albérletüket, máris teremről teremre, előadásról előadásra vándoroltak.

Egy négyfős csoport tanácstalanul lapozgatta a Szeged-térképet a könyvtár előtt, a makacs papírdarab sehogy sem akart irányba állni. A jó kisdobos és a buzgó újságíró ott segít, ahol hagyják neki. Odaléptünk hát, és úti céljukat tudakoltuk.

– A Hősök kapuját keressük, mert ott lesz németóránk – csillant fel Nagy Krisztina szeme. Fodor Beával, Molnár Gabriellával és Maros Dániellel a Gazdaságtudományi Kar elsőéves hallgatói, korábban egyikük sem járt még a városban. Ismeretségük a kunbaracsi gólyatábor közösségépítő programjai idejére datálható.

Helló! Te hogy jutsz el a kollégiumba?
Fotó: Miskolczi Róbert
Miközben elkísértük őket az Aradi tér felé, a gazdaságmenedzsment szakos hallgatók a tömegközlekedés viszontagságait taglalták.

– A villamost még mindig a sínek mellett keresem, pedig már többen mondták, hogy a pótlóbuszok a szomszédos utcákban is közlekedhetnek – mosolyog Bea. – Nem baj, kell a mozgás, este szerintem elmegyek futni egyet a töltésre. Tényleg, az merre van?

– Négyig gazdaságtörténet és kalkulus előadásunk van, utána kinyomozom a legközelebbi vegyesboltot, és feltöltöm az éléskamrát – mondja elszántan Dániel. A többiek inkább az egyik népszerű belvárosi étkezdét célozzák meg.

Az ifjú közgazdászok már a hétvégét is Szegeden töltötték, néhány helyet sikerült is beazonosítaniuk.

–Először a Kárász utcát és a dómot találtuk meg, mondjuk ez nem volt túl nehéz – ecseteli Gabriella. – A kari épületeket is felderítettük, a közelükben lévő beülős helyekről nem is beszélve.

Utolsó kérdésemre, hogy mi lesz a hét fénypontja, egyértelmű választ kaptam: a szerdai gólyabuli, csak odataláljunk.