Enyedi Zoltán fotóriporter fél évszázados képeit is digitalizálta a múzeum: íme egy kis ízelítő - fotók

– Múzeumtörténeti jelentőségű volt megszerezni Enyedi Zoltán hagyatékát. Körülbelül 30 ezer darab fotó került hozzánk 2011-ben – mesélte Medgyesi Konstantin tudományos és közönségkapcsolati igazgatóhelyettes.

– Két évvel később kezdték kollégáim tervszerűen digitalizálni ezt az archívumot, nemrégiben végeztek vele – tette hozzá Medgyesi Konstantin.

Enyedi Zoltán

Enyedi Zoltán 1939-ben született Makón, szakmai ismereteit Budapesten és Szegeden szerezte. Fényképész mestervizsgát tett 1960-ban. Harminc évig dolgozott a Csongrád Megyei Hírlap fotóriportereként, majd 1991-ben a Délvilág munkatársa lett.

Enyedi legendás volt arról, hogy két fényképezőgéppel dolgozott, készített fotókat hivatalos lapoknak és saját célra is. Igen precízen, pontosan dokumentálta azokat a fotókat is, amelyeket magának készített. – Azért fontos ez, mert a legtöbb fotóról tudjuk, mikor, hol készült, és ki van rajtuk. Akkoriban még nem volt elvárás, hogy ezt ennyire precízen dokumentálják – magyarázta az igazgatóhelyettes. Ezért is volt fontos számukra, hogy megszerezzék a magángyűjteményt, a szakember szerint nagyon ritka az, hogy egy fotóriporter ekkora anyaga ilyen formában megmaradjon.

Megtudtuk, Enyedi Zoltán fotóin keresztül jól lehet kutatni a Kádár-korszakot, országos jelentőségű fotókat készített. Tipikus témái voltak: a rendszer identitáserősítő rendezvényei, a fontos elvtársak, népszerű és ismert művészek, a fejlődő mezőgazdaság, a gyárbéli hétköznapok és a szocialista nők. Az összes korabeli politikusról, aki járt Szegeden, készített képet: Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, Losonczi Pál államfőt, Lázár György miniszterelnököt, Aczél György kultúrpolitikust több alkalommal is fotózta. Ismert emberekről, így Szent-Györgyi Albertről, Kibédi Ervinről, Tolnay Kláriról és Bessenyei Ferencről is készültek felvételek.

– Kedvelte a női nemet, sok lesifotót csinált, a szó jó értelmében. Több képének a középpontjában a nő volt, ügyesen észrevette a szép dolgokat – tette hozzá a képeket digitalizáló Sólyom Péter. A múzeum történeti csoportvezetője öt év alatt digitalizálta a negatívokat a fotós mutatója, füzetei alapján. – Tokba, fotókeretbe tettem egyesével, ugyanúgy működik a folyamat, mint a régi képelőhívás. A munka egyetlen percét sem untam, hiszen 40–50 éve nem látott képekről van szó, amelyek most újra előkerülnek, számomra ez időutazás, élmény volt – mesélte.

Medgyesi Konstantin hozzátette: a múzeum a fotók tárháza, nemcsak tárgyakat, hanem fényképeket is gyűjt. Náluk jó helye lehet az ódon fotógyűjteményeknek.