Szeged és környéke

2019.04.10. 23:37

,,Érzem, hogy hasznos dolgot teszek" - Sokan akartak segíteni a TIK-ben

Előzetesen több mint százan regisztráltak a TIK-ben szerdán tartott nagy véradásra, és szép számmal jöttek olyanok is, akik aznap döntötték el, hogy segítenek. Az SZTE Véradásbarát Felsőoktatási Intézmény címre pályázik.

Timár Kriszta

Immár harmadik alkalommal rendeztek nagy véradást a TIK-ben. Az év századik napján, azaz tegnap az életmentésen kívül az volt a cél, hogy a Szegedi Tudományegyetem az elsők között nyerhesse el a Véradásbarát Felsőoktatási Intézmény címet. Ezt azok kaphatják meg, ahol egy évben két véradáson minimum kétszázan jelennek meg. Szekeres Veronika, az Országos Vérellátó Szolgálat regionális igazgatója elmondta, erre jó eséllyel pályázik az SZTE, ugyanis már előzetesen is 112-en regisztráltak az év első véradására.

Összesen tíz ágyat állítottak fel az egyetemi könyvtár földszintjén, az előzetesen bejelentkezett, így időpontra érkező résztvevőkön kívül pedig olyanok is jöttek szép számmal, akik hirtelen elhatározásból döntöttek úgy, hogy segítenek: egy véradással ugyanis akár három életet menthetnek meg. Zömében hallgatók adtak vért, de sok egyetemi dolgozó is részt vett a rendezvényen.

 

Rácz Botond először adott vért. Azt mondta, öt percet megér az életéből, hogy életet mentsen. Fotó: Kuklis István

– Tavaly ezen a rendezvényen adtam életemben először vért, és akkor megfogadtam, hogy minden évben segítek – mondta Miskolczi Ágnes. – Tavaly is rosszul lettem, idén is. De szerintem ez csak pszichés dolog. Ez sem tart vissza attól, hogy jövőre is eljöjjek.

 

Maksa Ágnes évente kétszer, a TIK-ben ad vért. Most is az elsők között nyújtotta a karját. – Izgulni szoktam előtte, pedig sosem volt még semmi probléma. Nem fáj, öt perc az egész, és mindenki nagyon kedves. Az pedig hihetetlenül jó érzés, amikor SMS-t kapok arról, hogy most adták ki a készítményt, amit a véremből állítottak elő. Így érzem, hogy hasznos dolgot teszek – magyarázta.

 

Találkoztunk olyannal is, aki tegnap adott először vért.

 

– Öt percet megér, hogy életeket mentsek – magyarázta Rácz Botond, miért jött el. Hozzátette, barátnőjét is hívta, de ő nem mert vele tartani. – Talán majd legközelebb – tette hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!