Este is meleg van a Marica grófnő Dóm téri próbáin

Az operett rendezője, Eszenyi Enikő tetőtől talpig könnyű, hófehér szerelésben érkezett szerda este az első Dóm téri próbára. A még hét órakor is erősen tűző nap ellen fehér cérnakesztyűt húzott. A tavasszal azt nyilatkozta: legjobban a hőségtől tart. Valószínűleg kifogta a nyár legmelegebb hetét. Ilyenkor a tűző napon a dóm tövében akár ötven fok is lehet, napközben csak a nagyszínházban tudnak próbálni. Este héttől éjfélig viszont felpörög a munka a Dóm téri nagyszínpadon, sürget az idő: jövő pénteken premier.

A sztárokat felvonultató alkalmi társulat persze nem különösebben izgatott, láthatóan máris rengeteg munka van mögöttük, amit lehetetett, profin előkészítettek. A hatalmas díszletelemek már állnak, a pálmányi pitypangok, az óriáshegedű és a Szabadság-szoborra méretezett cipő meghökkentő újításként hatnak itt. Úgy tűnik, Eszenyiék messzebbre merészkednek azon az úton, amin két éve Alföldi Róbert és a csapata a Csárdáskirálynővel elindult.

Az élet muzsikája

A 125 éve született Kálmán Imrére, a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő című operettek legendás szerzőjére emlékeznek ma 17.30-kor a Varga Mátyás Kiállítóházban (Szeged, Bécsi krt. 11/A) Az élet muzsikája című esten. A múzeumot alapító díszlettervező, festő és grafikus készítette látványrajzok között Márok Tamás szerkesztő-riporter beszélget Eszenyi Enikővel, a szabadtéri Marica grófnő-előadásának rendezőjével és Lehoczky Zsuzsával, a Szegedről elszármazott színésznővel, aki nemsokára Bozsena grófnő szerepében tér vissza egykori sikerei színhelyére.

A közönség Újszegeden János vitézként ismerhette meg Szőcs Arturt, aki most Liebenberg István szerepét játssza. Parádésan vonult le a piros cipellőbe épített revülépcsőn, miközben énekelte: „Jöjj hát, ma éjjel mindent szabad..."

– Gyertek be úgy, mintha csúzliból lőttek volna ki benneteket! Oldalt olyan lassan reagáltok, mint az éti csigák. Tartsátok a térformát! – szóltak a táncosoknak a Szegedről indult koreográfus, Duda Éva utasításai.
– Hátrálj, de ne seggel, Géza! – hangzott a baráti instrukció a rendezőtől a Dragomir Populescu herceget alakító Tordy Gézának. – Jézus, segíts! – sikított fel a Hacacáré után a primadonna, Lukács Gyöngyi, amikor a táncos fiúk a székével hirtelen a magasba emelték. Hiába, ez az első próba, a szereplők többségének szokatlanok még a Dóm téri mélységek-magasságok.

– Kétszer is szerepeltem korábban a Marica grófnőben, de ezt a szerepet, Tschekkót most játszom először. A nyáron pihenni szerettem volna, de Eszenyi Enikő és [namelink name="Bátyai Edina"] kedves felkérésére szegedi színészként nem mondhattam nemet – árulta el a hőséget szalmakalapban is nehezen viselő [namelink name="Király Levente"]. Azt is hozzátette: – Tschekko Marica grófnő rajongó mindenese, aki születésétől fogva együtt van vele, és a szeretet kimondhatatlan, megfogalmazhatatlan csodáját érzi iránta. Marica is nagyon szereti. Enikővel egyszer már dolgoztam egy kicsit, amikor Vígszínházban rendezte a West Side Story-t, és be kellett ugranom az öreg Doc szerepébe.

Nem egyszerű feladat egy ilyen megaprodukció közel háromszáz közreműködőjének – énekesek, színészek, táncosok, kórustagok, zenészek és háttérmunkások – munkáját összehangolni. Ráadásul olyan Kálmán Imre korabeli szerkezetek is felbukkannak majd a színpadon, amelyek üzembiztos működtetése újabb izgalmakkal járhat. De a bemutatóig épp egy hét van még, ha ilyen vehemenciával próbálnak, addig biztosan minden rendben összeáll.

A Nemzet Színészei

[namelink name="Király Levente"] azt is elmesélte: a Nemzet Színészeként nemrégiben először vett részt olyan ülésen, amikor a rangos testület újabb tagot választott: Darvas Iván halála után Bodrogi Gyulát. – Kiderült: csodálatosan működik közöttünk a demokrácia. Meg kellett győznünk egymást, hiszen csak úgy lehet az új tizenkettediket megválasztani, ha mind a tizenegyen egyetértésre jutunk. Olyan ez, mint a pápaválasztás. Amíg fel nem száll a fehér füst, nem jöhetünk ki a szobából. Másfél órán át tanácskoztunk, majd írásban titkosan szavaztunk. Több fordulóra is szükség volt, mire megszületett a döntés, mert szakmai teljesítménye alapján minden jelölt megérdemelte volna a címet. Nekem ugyan nem Bodrogi Gyuszi volt az első számú jelöltem, végül azonban nyugodt szívvel én is rá szavaztam, mert a legendás főiskolai Koldusopera-vizsgaelőadás óta, amiben ő csodás Leprás Mátyás volt, fantasztikus színésznek tartom. Elmondtam a többieknek, szeretném, ha a jövőben más vidéki kolléga is elnyerhetné a Nemzet Színésze címet, mert sokan vannak, akik megérdemelnék.