2014.09.15. 21:47
Etiópiai tragédia - ami a hírekből kimaradt
Szeged - A tragikusan végződött 3 hetes etiópiai túra összegzését írta meg a szegedi Szilassi Péter. Ő nem ment el arra a vulkántúrára, amelynek résztvevőit megtámadták, és többüket, köztük két szegedit kivégeztek. Emléket szeretne állítani nekik ezzel a munkával.
„Fegyveresek támadtak egy nemzetközi turistacsoportra kedd hajnalban Etiópia északi részén. Két magyar, két német és egy osztrák állampolgárt öltek meg, két németet és két etiópot elraboltak" – közölte 2012. január 18-án az etióp kormány szóvivője. Az egyik áldozat Szabad Gábor, az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika adjunktusa volt, a másik Fábián Tamás, az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársa.
A hír annak idején az egész országot megrázta. Az Etiópia természeti értékeinek megismerését célzó, magánszervezésű, tapasztalatszerző túrán szó szerint kivégezték az embereket. Aki túlélte, csak a szerencséjének köszönhette. A könyvhétre jelent meg [namelink name="Szilassi Péter"] Etiópia geográfus szemmel című könyve, amelynek felcíme: ami a bulvárhírekből kimaradt.
– Szerettem volna tisztázni néhány dolgot, hiszen nagyon sok olyan vád ért bennünket, miszerint felkészületlenül mentünk oda, magunknak kerestük a bajt – mesélte a Szegedi Tudományegyetem docense, aki az utolsó nap kivételével maga is részt vett az utazáson. Mint mondta, a tragédiának csupán egy rövid fejezetet szentelt, keretként az útleíráshoz, de mindenképpen tisztázni akarta barátait.
Szilassi Péter útikönyvével emléket állít lelőtt társainak is. Fotó: Frank Yvette
– Nekem szerencsém volt. Az Erta Ale vulkánhoz tervezett út volt mindannyiunk álma, de olyan magas összeget kértek érte a helyi szervezők, hogy én és egy másik társam nem vállaltuk az utat. Hazafelé tartva, az etióp fővárosban kaptuk a hírt, hogy támadás történt, és csak leszállás után tudtuk meg, hogy kik az áldozatok. Tehetetlenek voltunk, ez volt a legrosszabb.
Szilassi Péter elmondta, Fábián Tamás a kollégája, barátja volt, akinek életcélja volt az utazás. Úti élményeit mindig megosztotta másokkal. – Úgy éreztem, a tragédiára irányuló figyelmet arra kell felhasználni, hogy megmutassuk, mi is történt a tragédiát megelőző 3 hétben, és be tudjunk számolni az élményeinkről úgy, ahogyan azt Tamás korábban is megtette. Amellett pedig, hogy pótolja ezt a hiányt, remélem, az áldozatok családtagjai és gyerekei is maradandó összegzést kapnak arról, hol is jártak utoljára szeretteik.
A kötet műjaját nehéz meghatározni, leginkább egy élvezetes stílusban íródott úti beszámoló könyvformában. Rengeteg színes kép ismerteti meg az olvasókkal azt a különleges világot, amelyről mindenkinek csak a felpuffadt hasú, éhező gyerekek jutnak eszébe. Úgy kalauzol az ellentétek országában, hogy közben végig közérthető marad, mégis túllép a klasszikus turisztikai látnivalókon, és azok földrajzi hátterét is megmagyarázza. Kuriózumként pedig megtalálhatók benne az útitársak fotói, köztük Fábián Tamás utolsó, az Erta Ale vulkánnál készült felvétele is.
