Fehér József végigjárta az El Caminót

Felkészülés, tervezés, szervezés és indulás: kezdődhet a nagy kaland. Évente már csaknem háromszázezer vándor vág neki a több száz kilométeres Szent Jakab-útnak a spanyol Galicia tartomány fővárosába. Többféle útvonal is létezik, a csongrádi Fehér József a Camino Frances-en, azaz a „francia úton" gyalogolt végig. Az útra a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port- ból indult szeptember végén, majd harminc nap múlva, 799 kilométert megtéve érkezett meg Szent Jakab városába.

Így tervezte

– Korábban felkerült a bakancslistámra az út. Terveztem, hogy legyalogolom, ha majd nyugdíjas leszek. Most jött el az ideje – beszélt indíttatásáról a nyugdíjas pedagógus. – Nem különösebben készültem, hetente kétszer focizok, úgy gondoltam, hogy annyi elég lesz. Azért indulás előtt utánaolvastam az útnak a neten és könyvekből.

A vándorok egy hátizsákkal vágnak neki a túrának, van, aki még telefont sem visz magával, hogy teljesen elvágja magát a külvilágtól. No meg persze az sem mindegy, mennyi felszerelést kell magunkkal cipelni.

Hátizsákban az élet

– Az ember ilyenkor egy hátizsákban viszi magával az életét, mindent, amire szükség lehet útközben. Az én zsákom tizenkét kilós volt, de ilyenkor minden kiló számít, néha a legszívesebben eldobtam volna

– mesélt az utazásról Fehér József.

A csongrádi gimnázium volt tanára sokféle emberrel találkozott az út során, az El Caminón szinte az egész világ megfordul.

– Nagyon sok a német és az olasz, de dél-amerikaiakkal, ázsiaiakkal, amerikaiakkal és persze magyarokkal is találkoztam. Úgy láttam, hogy általában vagy húsz-harminc évesek a vándorok, vagy hatvan év felettiek.

Komoly Próbatétel

Az út alaposan próbára teszi az edzettebbeket is. A nagy szintkülönbségekkel is meg kell küzdeniük a túrázóknak.

– Azt mondják, hogy az út egyharmada a testről szól, egyharmada az elméről, egyharmada pedig a lélekről. Nálam a test része tovább tartott. Néha feltettem magamnak a kérdést, hogy mit keresek én itt?

– számolt be a nehéz pillanatokról az utazó.

– Aztán az ember túllép ezen. Nagyon sok minden megfordult a fejemben gyaloglás közben, az életem, a családom, a barátaim, az eddigi munkám és a terveim. Jót tesz mindenkinek egy ilyen utazás, ha hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen magával, vagy valami törés, fordulópont jött el az élete során.

Én arra ébredtem rá, hogy figyelnünk kell arra, ne maradjunk le az élet apró szépségeiről. Például gyakrabban fogom majd megnézni a napfelkeltét. Az ilyen apró örömökből áll össze a boldogság.