Gyerekekkel gokartoztunk - két kézzel szorítottuk a kormányt

– Meg kell döntenünk a rekordunkat! Legyünk híresek! Nyomom a gázt, mint egy őrült – meséli Kiss Nóra, ő amúgy beszélni szokott a gokartjához.

A Szeged Plaza mélygarázsába egy rögtönzött gokartversenyre hívtuk a vakációzó gyerekeket. A 9 éves Nóri három éve gokartozik a balett és a jégkorong mellett, és nagyon szereti:

– Jól érzem magam, amikor száguldozhatok összevissza, és amikor kiállok a bokszutcába, sokszor érdeklődnek mások felőlem – jólesik. Apukám azt mondta, hogy el fogok vele menni versenyezni – örül Nóri. Közben elnézést kér sporttársától, hogy nekiütközött menet közben. Bárdos Inez fogadja Nóri előzékenységét. A 10 éves Inez sem fél a gokartban, pedig először jött le a pályára édesapjával.

– A szórakozás miatt választottam – árulja el. Meleg Zoltán élménybeszámolót tart, hogyan tanította régebben 9 éves lányát, Blankát gokartozni: – 5 méteres kötéllel összekötve vezettem a lányom gokartját a 600 méteres pályán. Három kört bírtam – nevet.

Blanka testvérével, a 11 éves Richárddal elég gyakran megjelenik a pályán, hiszen a létesítmény egyik vezetője az édesapjuk. Egyiküknek sem ez a fő sportja – Blanka úszik és tornázik, Ricsi pedig vízilabdázik –, de ügyesen vezetnek, élvezik a kialakuló versenyhelyzeteket – és ez szuper! Magabiztosabbak lettek.

Ricsi, Blanka és Nóri – a három kihívóm – már az első körben megelőzött, ami az önbizalmamnak nem tett túl jót, ők viszont kétségtelenül nagyon ügyesek voltak. Nem paráztak – úgy, mint én, az óvatos felnőtt – az éles kanyaroktól, a sebességtől, ami, ha még tövig is nyomod a gázt, a városi közlekedésben megengedett 50 felét sem éri el: 22 kilométer per óra.