2011.02.15. 19:42
Gyifkó Gyula napi 8-10 órában fonja a bőrt
Kistelek - Gyifkó Gyula családjában 200 éves múltra tekint vissza a szíjgyártó mesterség, ám úgy tűnik, fia lesz az utolsó, aki ezt a foglalkozást választja. A kisteleki iparművész készített már lószerszámot az angol királyi udvarnak is, legértékesebb alkotása azonban műhelyében lóg – nem eladó.
Kihalóban lévő mesterség az, amelyet Kistelek díszpolgára, [namelink name="Gyifkó Gyula"] űz. Amikor több mint 50 évvel ezelőtt elkezdte a szíjgyártást, a városban öten foglalkoztak ugyanezzel. Ma már a megyében is alig találni ennyi mestert, Kisteleken pedig csak ő és fia foglalkozik kézzel készült lószerszámokkal. Ráadásul a 200 éves családi tradíció is megszakadni látszik.
– A városban 1932 óta vagyunk jelen, előtte Losoncon volt a családi műhely – mesélte. – Én édesapám halála után, 17 évesen örököltem meg ezt a munkát, a fiam 22 éve dolgozik velem. Az unokám azonban már nem akar ezzel foglalkozni, azt mondja, inkább pénzt keresne.
Pedig az iparművészeti alkotásoknak minősülő lószerszámok iránt az utóbbi évekig itthon is nagy volt a kereslet. Csakhogy az egyik legdrágábbnak tartott sportot ma már kevesek engedhetik meg maguknak hazánkban, így a Gyifkó család is leginkább külföldi megrendelőknek dolgozik. Ők még meg tudják fizetni azt az értéket, amelyet a kézzel készült szerszámok képviselnek. Igaz, ezt a szakmát nem is lehet gépesíteni.
Gyifkó Gyula egy-egy egyszerűbb darabot is több napig készít, de műhelyében van egy olyan lószerszám is, amelyen egy egész évet dolgozott. Fotó: Frank Yvette
– Különben már rég a kínaiak gyártanák – mosolygott az aranykoszorús mester, miközben éppen néhány marhabőr szálat font össze sallangnak. Persze lószerszám és lószerszám között is van különbség.
– A távol-keletiek ontják a piacra az olcsó termékeket, amelyeket gyerekmunkával állítottak elő, rendkívül rossz minőségben. Az enyém 15–20 évig is tart, ha vigyáznak rá.
Gyifkó Gyula egy-egy egyszerűbb darabot is több napig készít, de műhelyében van egy olyan lószerszám is, amelyen egy egész évet dolgozott. A bőrrel hímzett, fonott és arannyal futtatott darab nem eladó, értéke körülbelül 3 millió forint. Természetesen ennyibe nem kerül egy pár ló felszerszámozása, de 250 ezer forintnál kevesebből semmiképpen nem jönne ki.
A népművészet mestere címet is viselő iparművész azt mondja: minden munkájára egyformán büszke. Az egyszerű paraszti fogat felszerszámozására ugyanúgy, mint arra, hogy a 70-es évek végén még Fülöp herceg négyes fogata számára is készített egy garnitúrát.
A mester hamarosan betölti a 68. életévét, de még mindig napi 8–10 órát dolgozik. Azt mondja, nem is akarja abbahagyni a munkát.
