Hagymás vér mellett mesélt a szíve-nyelve levesről a plébános - Hagyományőrző böllérnap Tiszaszigeten

Jó tanácsokból már szombat kora reggel, a disznók leölése után sem volt hiány Tiszaszigeten a második hagyományőrző böllérnapon, a Vedres István faluház udvarán, pedig a pálinkás üvegek még csak akkor kerültek elő. – Ezt add ide, ne azt! Akkor inkább te csináld, te értesz hozzá! A bélnek kéne valami! Az esze kell? – érdeklődött valaki a sertés agyvelejének sorsáról. – Igen, majd tojással megsütjük – érkezett a válasz.

A böllérnapon, ami egyébként a szépen hangzó „Helyi identitás és kohézió erősítése a Tisza és a Maros közén" című projekt része, az identitást valóban erősítették: a helyiek mellett, mint Ferenczi Ferenc polgármestertől megtudtuk, érkeztek Ferencszállásról, Klárafalváról és Deszkről is, de kohézióból sem volt hiány, mindenki tudta a dolgát.

A főböllér, Csiszár Róbert szorgalmasan aprította a két, közel 130 kilós disznót, a főszakács, Bálint Sándor, akit csak Klinkó Sanyiként ismernek a környéken pedig az asszonyok segítségével a reggelivel foglalatoskodott az udvaron felállított sátor végében, amelyből egyre sűrűbben gomolygott a gőz. – Tokaszalonna, fokhagymás máj, tarja, szűzérmék és természetesen hagymás vér készül – sorolta a nagyon elfoglalt mester.

A gazdakör és az önkormányzat által szervezett böllérnap nem múlhatott el pálinka nélkül. – Hölgyeim, kinek önthetek egy csöppet? Gyere csak kislány, mert erőszakoskodni fogok – kínálta pálinkájával rámenősen a krumplit pucoló nyugdíjasokat Nieszner Ferenc, aki a férfiakkal már kevesébe volt barátságos, nekik azt mondta, rá lehet szokni emberek az italra, de nem az enyémre. Az egyik lelkes résztvevő elárulta, tavaly nagyon rossz idő volt, esett az eső, kellett a melegítés, akkor 17 liter pálinka fogyott.

Ahogy telt az idő egyre többen érkeztek a reggelire. A sült császárt pont olyan vékonyra vágták, hogy a húsos része ne száradjon ki, a bőre pedig finom ropogós lett. A reggeli közben a település új plébánosa, a Makóról érkezett Gyenes Csaba egy különleges, disznóvágás után készített étel receptjét osztotta meg velünk. – A szíve-nyelve levest a disznótor után szokták készíteni, mert macerás. A szívet, nyelvet, vesét, tüdőt meg kell abálni, felkockázni. A levest tejföllel, ecettel besűrítjük, bezöldségezzük, mint egy gulyáslevest, majd a végén főtt tojást teszünk bele. Kiváló savanykás egytálétel kenyérrel, de sajnos úgy tizenöt éve ettem utoljára – mesélte a plébános.

Később, amikor már teljesen feldolgozták a két disznót, gazdag húsleves, pörkölt és töltött káposzta készült, amit már élőzene mellett fogyasztott el a közel 280 résztvevő.