2012.10.18. 22:20
Három kérdés, aki válaszol: Pozsgay Imre egyetemi tanár
Szeged - 3 kérdést teszünk fel olyan embereknek, akik valamiért az érdeklődés középpontjába kerültek, és olyanoknak, akik válaszolni hivatottak aktuális témákra. Ezúttal azt a Pozsgay Imrét kérdeztük a forradalmakról, aki az 1989-ben államminiszterként, a hatalmat gyakorlók oldaláról először mondta ki: 1956 népfelkelés volt, nem ellenforradalom.
– Ma is népfelkelésnek minősíti 1956-ot, mint tette 1989. január 28-án a Magyar Rádió 168 óra című műsorában?
– Igen, de a kifejezés jelentéstartalmának megértéséhez a 80-as évek végét, a kort is jellemezni szükséges. Azzal, hogy 1956-ot „népfelkelésnek" neveztem, azt a szerepet vállaltam, hogy az 1956-ban történtek kádárista értékelését megfordítsam, hogy fordulatot idézzek elő a közgondolkodásban. Mert ezzel egyértelművé vált az is, hogy a szovjet csapatok jelenlétét sem lehet már „testvéri segítségnek" nevezni, hiszen az közönséges intervenció volt a birodalom védelmére. E bejelentés nyomán az események felgyorsultak: elindult a párt bomlása, színre léptek a reformmozgalmak, elkezdődtek a tárgyalások a rendszer békés átalakulásáról.
– E „békés forradalomban" viszont elmaradt az 1956 miatti felelősségre vonás. Erről mit gondolt akkor, és mit mond most, amikor a Biszku-ügy borzolja a kedélyeket?
– Antall Józsefnek többször is kifejtettem a véleményem, hogy azokat, akiknek vér tapadt a kezéhez 1956-ban, bíróság elé kell állítani. Így gondolom ezt ma is: átgondolt, korrekt bírósági eljárásra van szükség. Antall viszont azt mondta, a „nemzetközi viszonyok nem teszik lehetővé" a tisztázást. Pedig ha a rendszerváltozással együtt megtörtént volna a felelősségre vonás, elmaradhatott volna az a lélektani helyzet, amit kifejez a máig tartó „kommunistázás".
– Az 1956. október 23-ára emlékező tegnapi szőregi ünnepségen mondott beszédet. Azt ajánlotta a műsort adó és a közönség soraiban ülő iskolásoknak, hogy olvassák a történelemtankönyvet! 1956 a „helyére került" a tankönyvekben?
– Szűkmarkúan foglalkoznak a könyvek 1956-tal, sok a „visszaemlékezés", miközben hiányos az '56-tal kapcsolatos általános társadalmi ismeret. Úgy vélem, e téren is indokolt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei között fennálló többszörös párhuzam. Hiszen – a személyes érintettség miatt – a '48-as veteránok halála után több évvel nyerte el 1848. március idusa méltó helyét a közgondolkodásban.
